Századok – 1933

Pótfüzet - BOTÁR IMRE: Forgách Ferenc emlékiratainak kritikája 529

[61] FORGÁCH FERENC EMLÉKIRATAINAK KRITIKÁJA. 531 kényszerűségből hódolt meg neki s magánéletet élt, holott valójában Ferdinánd kincstárnoka volt 1548-ig. Ferdinánd jellemzésében nagy ellentét mutatkozik a történeti művében adott s a felette, a Szent István-templomban tartott emlékbeszéd jellemzése között, amely ugyancsak tőle származik. Az Oratio funebrisben 16 nyomtatott oldalon magasztalja Ferdinánd erényeit,1 amivel szemben igazán szegényes az a jellemzés, amelyet az Emlékiratokban róla ad. Tulajdonkép két mondat az egész — a gyász* beszéd 16 oldalából ennyi maradt meg, de ez is milyen ! „Dicséretreméltó egyéb erényeire nézve, de a katonáskodást, a királyok egyedüli ékességét, nem gyakorolta személyesen s hadiszerencséje se volt. Terveit igyekszik megvalósítani, de tanácsosai véleményére kelleténél többet adott s erre vihetők vissza a rossz határozatok."2 Milyen más hang ez, mint a beszédben ! Csak Ferdinánd magánéletét tartja példásnak, minden más képességét tagadásba veszi, így a legfontosabbakat is : katonai és államférfiúi tulajdonait. Az Oratio funebris túloz Ferdinánd erényeinek dicsőítésében, az Emlékirat viszont kétségtelenül szigorú. Ha így végez Ferdinánddal, aki pedig neki kegyes jótevője volt, nem csodálkozhatunk azon, ha mindenütt hibákat talál Miksa uralkodásában és tanácsosaiban. Miksa, tudjuk, megsértette önérzetében, mást nevezvén ki a győri püspöki székre. Emiatti elkeseredését már idézett levelén kívül tanúsítja az a jellemzés, amelyet Delfinóról, szerencsés vetélytársáról, továbbá Oláh Miklós esztergomi érsekről — az ő első patrónusáról — adott.3

Egy renaissance-kori egyéniség féktelenségével ítél Delfinóról, a volt pápai nunciusról, elnevezvén őt gonosznak, bűnösnek, bujának, szodomita, szentségtörő árulónak. A magyar törvények értelmében csakugyan nem lehetett kinevezni Delfinót győri püspökké, aminthogy az 1569. évi országgyűlés tiltakozása után neki, mint idegennek, távoznia kellett a püspöki székből és Magyarországról. De hogy mégsem lehetett az a minden bűnben leledző, gonosz ember, aminek Forgách haragjában elnevezi, tanúsítja az a körülmény, hogy Rómába távozott, ahol XIII. Gergely pápa adományozásából mint bíboros élt haláláig (1583).4 1 Forgách akad. kiadás függeléke 523. s köv. 1. 2 Forgách i. m. 272. 1. 3 Forgách i. m. 301., 254. 1. 4 B. Szabó László : Ghymesi Forgách Ferenc 96. 1. L. Pastor : Geschichte der Päpste, VII. к. Freiburg. 1920 с. művéből kitűnik,