Századok – 1933
Pótfüzet - MORAVCSIK GYULA: III. Béla és a bizánci birodalom Mánuel halála után 518
524 M OR AVCSIK GYULA. [44] konstantinápolyi synodos nem engedte meg, hogy Theodora Komnene, aki Andronikos Lapardas felesége volt és akit a tyrannus erőszakkal apácává nyíratott, szerzetesi öltözetét világival cserélje fel és feleségül menjen Magyarország királyához (TŰI KpàXrç Oirprpiaç), noha az erősen óhajtotta.1 Minthogy Theodoras Balsamon gyűjteménye 1191/3 táján készült,2 a tudósítás csak az ezt megelőző korra vonatkozhatik. Ezt bizonyítja az Andronikos Lapardas név is, amely egy Mánuel korában nagy szerepet játszó bizánci hadvezér neve.3 Lapardas 1167-ben részt vett Mánuel magyarországi hadjáratában, majd a myriokephaloni ütközetben. 1182-ben Andronikos megbízásából a felkelő Ioannes Komnenos Batatzes ellen harcolt, majd Alexios Branasszal együtt vezére lett annak a hadseregnek, amely III. Béla támadó csapatai ellen a Duna vonalán küzdött. Amikor azonban megtudta II. Alexios kivégzésének és Andronikos trónraléptének hírét, elhagyta seregét s Kis-Ázsiába menekült, hogy maga is a felkelőkhöz csatlakozzon, de Andronikos elfogatta, megvakíttatta és monostorba záratta, ahol rövid idő múlva meghalt.4 A továbbiakról Theodoros Balsamon szövege tájékoztat. Feleségét Theodora Komnene-t, a zsarnok monostorba záratta. De ki volt ez a Theodora Komnene? Régebben általános nézet volt, hogy Lapardas felesége Mánuel császárnak egyik unokahuga lehetett,5 legújabban azonban V. Laurent bebizonyította, hogy e Theodora Komnene II. Ioannes Komnenos császárnak a leánya, vagyis 1 A görög szöveget kiadta Ralles-Potles : XúvTCTfua TÚÜV óeíuuv Kai íep&v KCtvóviuv III. Athén 1853.28.1., továbbá Migne : PG. 137. c. 1132. : Trjv inévToi Ko.uvrivqv Kupáv ©gobtíipav, TÍ)v xP1lLiaT 'aacIav 0U|aßiov TOO Aatrapbâ ÍKEÍVOU кироО 'AvbpoviKou, àiroKapeîaav ката ßiav той Tupoivvou, n év KuívcrravTivouiTÓXei aùvoboç où irapexiüpriae цетаахл- Haria&fivai Kai auZufnvai тф KpciXrç OCrfïpiaç, ëKÔùuuiç тоОто £r|TriaavTi, bià то цета ôàvaxov TOÛ àvbpàç aÙTiiç oxoixfiaai Trç áiroKcipaei, KÔV ката ßiav íyévtzo, Kai é\ KoivoßiaKfi bicq-eiv novrç. Ugyanez a szöveg néhány lényegtelen stilisztikai változtatással megtalálható még Migne : PG. 119. c. 821-en is. 2 Krvimbacher : Geschichte der byzantinischen Literatur, München 18973. 607. 1.; 'ЕХеиЭероиЬакг! 'ЕукикХотгаЛжоу AEEIKÓV. II. 886. 3 A rá vonatkozó adatokat legújabban V. Laurent állította ösSze : Légendes sigillographiques et familles byzantines XI. Sceau d'Andronic Lapardas sébaste, Echos d'Orient 31 (1932) 338—44.; v. ö. 'EXXriviKd 6 (1933) 85—86. 4 Akominatos 361., v. ö. Cognasso i. m. 269—70. 1. 5 fgy Wertner i. m. 356., aki már ismerte a fenti szöveget, továbbá Cognasso i. m. 237., 269—70. és Un imperatore bisantino della decadenza : Isacco II Angelo, Bessarione, anno XIX. vol. XXI (1915) 35.
