Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

il? TÓTH ZOLTÁN. [10] 983 és 1002 között letelt. Közvetlen vezetősugara, ezt egy jegyzetben érezteti is, egy kétségkívül III. Ottó korában szerzett rövid himnusz, mely a három kódex mindegyikében megvan. „Gaudeat omnis homo, quia regnat tertius Otto." Az a kérdés, lehet-e a másolni szerető középkorban az ilyet korhatározónak tekinteni ? Eichmann szerint úgy látszik, igen, szerintem kétségtelen, hogy nem. Már a hármas tanúság egyikében is, a Vallicellana-kodexben, csak utólagos átvételről lehet szó. Ezt hallgatólagosan Eichmann is elismeri, mikor a XI. századi keltezést elfogadja. De nem kell messzire mennünk, eggyel továbblapozva,1 ugyancsak az ő munkájából kiemelhetünk egy páratlanul jellemző példát is, minél kívánva sem kívánhatunk jobbat, ha a bizonyításnak ezt a módját helyes világításba akarjuk állítani. A német ordó fenntartóinak Eichmann-féle felsorolásában hetedikül a bécsi Hofbibliotek egy Passauból eredő kódexe szerepel, mint a szöveg mondja, a XII—XIII. századból. Az időmeghatározás eléggé tág, de annyit mindenesetre kimond, hogy a XI. század legelejéről a darab nem származhatik. S mit találunk ebben az aránylag kései kéziratban, mint az a megfelelő jegyzetből félreérthetetlenül kiderül. 1002 körül keletkezett dicséreteket, II. Szilveszter pápa és II. Henrik királyra vonatkozólag. Ilyenkor azt szokás mondani, hogy ehhez nem kell kommentár. S csakugyan, a középkor másoló hajlandóságának, kötött formájú feljegyzéseket illetően, úgy látszik, nem volt határa. Ez esetben legfeljebb az feltűnő, hogy tapasztalat szerint, a laudes amennyiben formulás szövegekben találtak helyet, az idő függvényeiképen igen lényeges elváltozásoknak szoktak alávetettek lenni. Itt, úgy látszik, ordó-köteléken kívül állottak, s így a másoló változtatás nélkül átvette a szövegüket.2 Lévén a szerkönyvek gyakorlati célokra szántak, egyedül az ő különleges igényüknek megfelelő tartalmuk, az imák s a liturgiával kapcsolatos tárgyak lehetnek reájuk nézve korhatározók. Az imák, kórusok stb. esetleg kiszorulnak, újabbaknak adnak helyet, a megfelelő tárgyak másokkal pótlódnak. Ezeket és hasonlókat az egyházi szövegek azonnal regisztrálják, mert hiszen a kultusz rendje változott el, tehát önmagukat tagadnák meg, ha ezt nem nyugtáznák. A kötöttformájú történeti tartalmú feljegyzések ellenben minden egyes alkalommal külön kritikára szorulnak. S mint látjuk 1 526 1. 2 In der Handschrift folgen fol. 183 unmittelbar Laudes aus der Zeit um 1002 — írja Eichmann. U. o.