Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

-£17] A „GLADIUS DIVINITUS ORDINATUS", 507 Különben észre kellett volna vennie, hogy a két nevezetes ordó, bár alkatában azonos, rubrikáiban lényegesen elüt egymástól. A kérdés eldöntését tehát a fenti, nem is minden tekintetben helytálló általánosítással még csak megkísérelni sem lehet, mert a kettős szertartáskönyv, a külön rubrika-, s a külön szövegordó használata ez esetben feltételezhetetlen, hiányozván az eljárás conditio sine qua non-ja, az ivreai rubrikák tárgyi egybevágása, a római formula allokációival. Honnan sejthette volna a bizonyára igen kiváló papi képzettségű s a szertartásokban kétségkívül járatos — de mégsem mágus vagy csillagjós — ordinátor, hogy Ivrea kargyűrűket s palástot átadni rendelő rubrikája kapcsán gyűrűallokúciót kell elmondania, a bakulusz átnyújtása után pedig, bár a másik szövegkönyv, illetve a római formula jogart is említ, egyedül a bakuluszról beszélnie. A római formula ezt a nehézséget röviden és logikusan eliminálja. A gyűrűszózat előtt a rubrikába is belefoglalja a gyűrűt, s a helyzet egyszerre tisztává válik, de csak abban az esetben, ha az utóbbi szöveget Ivrea későbbi megbővítésének tekintjük. Waitz az eshetőségek számát, mikor vagy bővítésről, vagy kivonatolásról beszél, teljesen kimerítette ; a Bartoniek -féle parallel szöveghasználat itt önmagában lehetetlen. Maguk a reánkmaradt kódexek szolgáltatják bizonytalan és tapogatódzó felépítésük tagadhatatlan voltával, hogy az a többlet, mit a római formula Ivreával szemben magáénak mondhat, Ivrea elkészülte után keletkezett s a két összetevő csak az ú. n. német formulában olvadt végül is szervesen egymásba. Az ú. n. római típus — mint Eichmann határozottan kiemelte, — távolról sem egységes, s késeibb képviselőinek megállapodottabb rendszere is, úgy látszik, a közben elkészült és jóval pontosabb, használatra készebb utmutatást adó német ordó szemmeltartásának köszönhető.1 Némelyik római típusú szöveg még teljes és félreérthetetlen nyerseségben mutatja, mennyire idegen eredetileg egymástól az ivreai ordó s az azt római formulává egészítő szövegkomplexum, mit egy Werminghoff-felfedezte párisi kéziratban,2 utólag beillesztve, tehát önállóan is megtaláltam. Egy Eichmann ismertette mainz—milanói kézirat közli mindenekelőtt az ivreai szöveget, az ottani insigniákat — kard, armillák, palást, bot és korona —, minden alakítás nélkül, eredeti sorrendben. Egyetlen változás, a német szertartás kiszolgáltatóinak — 1 Historisches Jahrbuch 1925. 553. 1. 2 Zur Handschriftlichen Überlieferung von Krönungsordnungen. Neues Archiv für ältere deutsche Geschichte XVI. 32—3. 1.