Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

496 TÓTH ZOLTÁN. [10] comitibus cum populo laudes congruas acclamantibus, dilectus Deo Stephanus rex appellatur et unctione crismali perunctus diademate regalis dignitatis feliciter coronatur,. Post acceptum (autem) imperialis excellentie signum, qualis vite vir et discretionis fűit, cum episcopis et primatibus Ungarie statutum a se decretum manifestum facit.'' 1 A probléma rendkívül egyszerűen alakul, ha csak az első mondatot nézzük. Apostoli áldást hozó bulla, akklamáció, felkenés és koronázás. De mit jelent a diadema regalis dignitatis és a signum imperialis excellentie között kétségkívül fennálló, sőt erőteljesen jelentkező ellentét, mi már Hartvik püspöknek feltűnt. Ő, mint eljárása bizonyítja, a szöveget fenti formában — tegyük hozzá mindjárt, hogy teljes joggal — gyanús jelentésűnek tartotta. Kétségkívül úgy vélte, hogy a két fogalom jelentése azonos, mindkettő a koronára vonatkozik, az imperialis jelzőt éppen ezért regalisra javította s tárgyi kiegészítésül a literis és allatis közé beszúrta a „cum Corona et cruce simul'' szavakat.2 így azután szigorúan pápai eredetű koronázási szertartás képe állott elő, logikus és egységes, csak az a hibája, hogy a Nagyobb Legenda valamennyi kéziratának tanúságával ellenkező. Azok mindegyikében világosan ott van az imperialis jelző, s ha a signumnak a diademá-val való azonosságát Hartvik nyomán fenntartani kívánjuk, úgy a koronát valószínűbben az imperialis excellen -tia küldeményének kellene tartanunk, mi a kor diapasonjávai egészen jól megférne, s mit az egykorú Thietmar, sajnos, ugyancsak homályos és szűkszavú tudósítása is megengedne, ha nem is követelne egyúttal.3 Ennyire azonban érett megfontolás után nem mehetünk. Egyrészt a császár általában csak hercegséget szokott volt adományozni4 s ha Magyarországgal rokonsági alapon, mondjuk, kivételt tett volna, ezt a század második felében élő VII. Gergely pontifikátusát megért legendaíró bizonyosan megpróbálta volna magyarázni, esetleg kimenteni s nem mondotta volna el ilyep lapidáris stílusban, egy-két nagyon is értelmezésre szoruló odavetett szóval. Nem közömbös, sőt egyenesen feltűnő továbbá, hogy valamennyi kézirat új mondatba helyezi az imperialis jelzőt, s a nagyobbik hányad az autem szó be-1 U. o. 9. 1. 2 M. Florianus I. 18. 1. 4 Imperatoris autem predicti gratia et hortatu gener Heinrici, ducis Bawariorum, Waic in regno suimet episcopales cathedras faciens, coronam et benediccionem accepit. MG. SS. III. 784. 1. 4 V. ö. Hóman—Szekfű : Magyar történet. I. 198. 1.