Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

494 TÓTH ZOLTÁN. [10] színű, de még mindig ellene lehetne vetni, hogy maga az adat német forrásból való. Igazán nem lehet ellenben német szuggesztiót tennünk fel VII. Gergely Salamonhoz intézett nevezetes korholó levelére nézve, melyben ,,lanceam coronamque"-t ír,1 a lándzsát teszi még 1074-ben is a korona elé, amint bajosan véletlen, hogy az Esto Dominus-fohász is az Egbert-formulának éppen a (bakulus)-lándzsaátadó szózatában fordul elő. Eszerint még Salamon koronázásakor is szerephez jutott volna a lándzsa, ez utóbbinak az átadása hívta volna fel Béla herceget a szöveg jelentése felőli érdeklődésre és semmiesetre sem övezték az új király oldalára a kardot, a német formulának ezt az elengedhetetlen kellékét. A nevezetes várkonyi jelenet ezt a jelvényt a királysággal szemben még szigorúan a dukátussal társítja, s talán nem tévedek, ha azt hiszem, hogy ez a felfogás a krónika idevágó részletének egyetlen komoly hitelességi jegye. Ám döntő is egyúttal. Mindezek ellenére is vissza kell azonban térnünk Szent István koronázásához, ehhez a fentebb olyan kényesnek jelzett problémához. A magyar gyakorlatra nézve mindenesetre ez a szertartás a kérdés nervus probandi-ja, és minősíthető hazai forrással, sajnos, mindössze eggyel rendelkezünk, a Nagyobb Legendával. Meggyőződésem azonban, hogy mindazoknak, akik az ott közölt néhány sorhoz tökéletes elfogulatlansággal közelednek, lehetőleg mindent elfeledve, amit a szövegről eddig írtak, mindazoknak sikerülni is fog valami újat kiolvasni belőle. Ezerszer átrágott kútfőkkel szemben azt hiszem, éppen arra a kritikai adottságra van szükség, melyet ismertetőm — az ő szempont jából talán helyesen— hiperhermeneutikának nevezett. Előrebocsátom, hogy Adémar de Chabannes-nak a magyar királylándzsát illető tudósításától a hitelesség lényegét nem tudnám egészen megtagadni. Az idevágó jelentés ugyan a legrészletesebb, az irodalomban C-nek nevezett, Adémar-változatból származik, melyről már Waitz kimutatta, hogy 1159 utáni interpolatio ; 2 Jules Lair idevágó érdemes művének3 megjelenése óta azonban azt is tudjuk, hogy a rövidebb, alapfogalmazványnak tekintett, A.-kézirat sem különb, ha régibb átírás is valamivel. Adémar eredeti művét tehát mindeddig nem ismerjük s minden egyes adatának 1 Fejér, I. 421. 1. 2 A független szövegrészeket kiadta a MG. SS. IV. 106—148. 1. A teljes munka Chavanon-nál : Collection de textes pour servir ä l'étude et ä l'enseignement de l'histoire. XX. k. Paris, 1897. 3 Études critiques sur divers textes des Xe et Xle siécles. História d;Adémar de Chabennes Paris, 1899.