Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

A „gladius divinitus ordinatus". (Megjegyzések a német koronázási formula keltéhez.) Az az értelmezés, melyet a német koronázási szertartás így definiált kard jel vény ének „Attila's Schwert" című dolgozatomban adtam, s hosszas töprengés után adni kénytelen voltam, első pillantásra és első hallásra bizonnyal fantasztikusnak hangzik. Magam tudom ezt legjobban ; tisztán emlékszem arra a képzethangulatra, mi idevágó kutatásaim kezdő stádiumában kísért. Bartoniek Emma a Századok 1931. évfolyamában (168—176. 1.) megjelent ismertetése a természetes szkepszisnek nyomatékosan kifejezést is ad. A kard jelvény szerinte — s így értette eddig mindenki, eleinte magam is — a püspökök áldása folytán válik „divinitus ordinatus"-szá. Különböző középkori szövegekből vett jegyzeteim terelték eleinte csak kíváncsiságomat, majd teljes igyekezetemet a „divinitus" határozószó értelmének pontosabb megfigyelése felé. Ezek a helyek t. i. kivétel nélkül olyan jelentést visszhangoztak, mi a fenti, kézenfekvőnek látszó magyarázattal sehogyan sem fért meg. Eléggé hosszú ideig foglalkoztatott ez a kérdés. Idézeteim száma lassan majd százra nőtt, de a most már körülírt célkitűzéssel gyűjtött anyag sem akart más értelmezést engedni. A ,,divinitus" szó minden egyes esetben közvetlen, tevékeny isteni beavatkozásra vallott, úgyhogy végül is meg kellett ezt a sokszoros és beszédes tanúságot szívlelnem s elfogadnom, hogy a formulakészítő, a német koronázási szertartás kardjelvényét az istenség által ordináltnak, tehát isteni származásúnak tartotta. (Bartoniek Emma isteni rendeltetésről beszél, mintha a divinitus jelző volna s nem adverbium). Valamennyi idézetem közlésének lehetővé tételét e helytt igazán nem kívánhatom ; valóságos merénylet volna a folyóirat szokásos terjedelme ellen, s a kételyt talán mégsem tudnám maradék nélkül eloszlatni. Bizonyára többet jelent, ha az „auctoritas prudentum"-hoz folyamodom s ismertetőmet, de egyúttal valamennyi historikusunkat is felkérem, hívják fel figyelmemet olyan javaközépkori forráshelyekre, melyek a divinitus-kifejezés prózaibb, a formula-Századok. 1933. (Pótfüzet.) 31