Századok – 1933

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Anonymus és a II. Géza korabeli Gesta - 38

ANONYMUS ÉS A II. GÉZA KORABELI GESTA. 49 győződtek rátermettségéről,1

hogy azonban a nótáriusok már elődjeik mellett inaskodtak.2 Minthogy azonban János, II. Béla jegyzője, az első állandó jegyző az udvarban, Barnabás neve pedig csak II. Géza uralkodásának hatodik évében tűnik föl, ez nem nagyon valószínű, s inkább azt mutatja, hogy II. Géza trónralépése után, talán már II. Béla idejében — aki uralkodása végén nagyon szeszélyes, befolyásolható és részeges volt3 —, visszaesés következett be, hiszen II. Béla újítása még úgyszólva csak kísérlet s valamelyes megszilárdulásról csak 1146 óta lehet szó. Persze van más nehézség is. Barnabás neve nem illik be az Anonymus ,,P. dictus magister" szövegébe. Heilig ezen is túlteszi magát. Segítségére jön az, hogy a rubrumok írója más volt, mint az Anonymus-kézírat szövegének másolója, később és felületesen dolgozott.4 Minthogy tehát a 3. és 4. sor 2—2 milliméterrel beljebb kezdődnek, mint az 1. és 2. sor, kisüti, hogy az író nem P, hanem В betű részére hagyott helyet a miniatornak, amit azonban ez nem tudott s így tévedésből írt P-t. Képet is közöl róla, hogy а В hogyan illeszkedett volna a szövegbe. Erről a föltevésről nehéz vitatkozni. Sem pro, sem contra komoly bizonyítékokat fölsorakoztatni nem lehet. Másoló és miniator számítása és ízlése bizonyára nem fedték egymást. Annyi alig indokolt föltevés és oly labilis stílkritikai bizonyítékok után azonban teljesen fölöslegesnek tartjuk, hogy Heilig okfejtésének ezzel a pontjával komolyan foglalkozzunk. A stíluskritika körül itt valami bajnak kell lenni. Heilig lehet kitűnő középlatin filológus, de a magyarországi latinságot valószínűleg nem ismeri eléggé, ezért lát Barnabási egyéni sajátságokat ott, ahol talán nemzeti sajátságokat kellene keresnie. Nem szabad elfelejtenünk, hogy írástudományunk akkor nem német, hanem határozottan francia 1 Évkönyv, 45. 1. 2 Évkönyv, 46. 1. 3 Postquam antem regnum confirmatum esset is manu regis Bele, utebatur ex vino multum. Cuius aulici consueti erant, ut quic•quid in ebrictate regis petebant, habebant, ét post ebrietatem rex recipere non poterat. Poth et Saul viros religiosos in ebrietate sua tradidit in manus inimicorum suorum, qui absque causa interfecti sunt. Bécsi Képes Krónika с. 69., p. 94. 4 Heilignek erre vonatkozó megállapításai kitűnőek. V. ö. Évkönyv, 9—16. 1. Századok. 1933. I—III. *