Századok – 1933
Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A nagyszombati csata - 400
A NAGYSZOMBATI CSATA. 415 Csupán a kuruc hadállás balszárnya, Esterházy lovassága s főleg pedig Ocskay, Andrássy, Balogh huszárezredei folytatták ekkor még — számításom szerint délután 3 és 4 óra között — a küzdelmet. Ezek az ezredek — mint hallottuk — győzedelmesen törtek kezdettől fogva előre és mint a fejedelem emlékirataiban maga is elismeri, vitézségükkel csodákat műveltek. De győzelmüket ők sem használták ki. Áttörve az ellenség harcvonalait, ők is a társzekerek fosztogatásához fogtak. Rákóczi akkor, amikor Heister ellentámadása és Scharudinak azt nyomon követő átpártolása történt, a Heister támadási irányában fekvő kis magaslatról, az udvari lovas-karabélyosezred vonala előtt, aggódva figyelte az eseményeket. Amikor Heister betörését észrevette, megparancsolta karabélyosainak, hogy kövessék őt, maga pedig vágtatni kezdett Heister felé a harcvonalnak arra a részére, ahol a császári ellentámadás legveszélyesebb pontján a kuruc ezredek már bomladozni kezdtek. Környezete azonban megakadályozta a fejedelmet abban, hogy kockára tegye életét. Vay Ádám udvari marsall még a csata előtt titokban megparancsolta néhány, Rákóczi közvetlen környezetéhez tartozó udvari nemesnek, hogy semmiképen sem engedjék a fejedelmet a csata forgatagába. Mindnyájan jól ismerték Rákóczit és tudták, hogy a fejedelem, ha a helyzet megkívánja, nem fogja kímélni életét sem, hogy katonáinak példát mutasson. Pedig az ő személyének veszte, vagy császári fogságba jutása egyúttal a nemzeti felkelés bukását is jelenthette volna. Abban a pillanatban tehát, amikor Rákóczi az ellenség felé kezdett vágtatni, az udvari nemesek rögtön körülfogták, két oldalról megragadván lovának kantárát, megállították és mint a fejedelem emlékirataiban szemrehányóan kifejezi : „mint egy foglyot" hurcolták el. Ennek láttára a lovas-karabélyos ezred, amely Ordódy György parancsa alatt a fejedelem után akart már vágtatni, szintén mozdulatlan maradt. Rákóczit hű kísérői csupán a harc forgatagából vezették ki, azután megálltak vele kissé hátrább, egy olyan ponton, ahonnan a csatateret még láthatta. Vigasztalan kép tárult a fejedelem szemei elé. Rákóczinak az volt a meggyőződése, hogy udvari karabélyosaival fel tudta volna még tartóztatni a felbomlást. Minthogy zászlótartót a bajor hadszíntérre küldték, de onnan is hamarosan elbocsátották és^ mindenkitől megvetve tengette életét, 1730-ban történt haláláig.
