Századok – 1933
Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A nagyszombati csata - 400
A NAGYSZOMBATI CSATA. 413 zászlóalj hitszegő átpártolása volt. (3. mozzanat.) Nézetem szerint e két esemény közül először a lovasellentámadás indult meg s ennek logikus következménye lehetett a Scharudi zászlóalj árulása.1 Heister tábornagy eddigi harcaiból ismerte a kuruc seregnek azt a gyengéjét, hogy oldal- és hátbatámadások iránt rendkívül érzékeny és hogy a csata hevében nem törődik azzal, hogy a harc közben megszakadt arcvonalában támadt hézagokat újból betöltse. A tábornagy éppen úgy, mint a koroncói csatában, itt is megpillantott egy hézagot a lovasság és gyalogság között, amelyet ellentámadásra alkalmas pontnak vélt. A Fels-dragonyosezred élére állt s annak két osztályát személyesen vezette rohamra e hézag felé. Úgy, mint Koroncónál, itt is akadálytalanul vágtatott azon keresztül a kurucok hátába. A Cusani- és Neuburgvértesezredek követték őt. Ezek azután részben balfelé fordulva, Bercsényi lovasszárnyát göngyölítették fel, részben pedig a gyalogság háta mögött feltűnve, annak leküzdé-1 Thaly különböző leírásaiban éppen ezt a két legfontosabb jelenetet annyiféleképen írja le és önmagának annyiszor ellentmond, hogy következtetéseit és leírásainak ezt a részét nem tudom elfogadni. (Nagyszombati harc, 47., 61. és 64. 1.) Egyik művében azt írja, hogy a Seharudi-zászlóalj altkor tűzött ki fehér zászlót és fordult a kurucok ellen, amikor az ellenséghez közeledett. Néhány oldallal tovább leírja, hogy a kuruc jobbszárnynak (Ebeczkyék) a gyalogságtól való elszakadása folytán támadt hézagba, Heister két lovasosztállyal bevágtatott s ezzel elvágta a kuruc lovasságot a gyalogságtól és a csatát eldöntötte. A Scharudi átpártolása folytán bekövetkezett helyzet renbehozására pedig ide más csapatokat rendelt. (Bercsényi-család, III. к. 302.1.) Másik munkájában pedig anélkül, hogy előbbi művében hangoztatott állításait újból elbírálná vagy helyesbítené, úgy írja le az eseményt, hogy a Scharudi árulása folytán előállott nagy hézagba (tehát nem, mint előbb mondta, Ebeczkyék eltávolodása folytán keletkezett hézagba) rontott Heister, a Fels-dragonyosezred élén s ezzel döntötte el a csatát. A Fels-dragonyosezred a Thaly által is hitelesnek elismert egykorú vázlat szerint pontosan a kuruc lovas és gyalogos jobbszárny belső csatlakozási pontjával szemben állott. A Seharudi-zászlóalj ellenben a kuruc gyalogos balszárnyon, tehát az előbbi ponttól 800—1000 lépésnyire volt. Teljesen elképzelhetetlen, hogy a Fels-dragonyosezred, csata közben, amikor a két ellenséges haderő már összecsapott és rendetlenül gomolygott régi arcvonalai között, ezen a tömegen keresztül ferde irányban vágtasson egy olyan hézag felé, amelyet éppen a kavargó harc miatt nem is láthatott. Annál természetesebb azonban az, hogy ez a lovastámadás közvetlenül a szeme előtt támadt hézag felé irányult, vagyis abba a hézagba, a mely a kuruc lovasság és gyalogság jobbszárnya között támadt. Szükségesnek tartottam erre a körülményre részletesebben kitérni, mert ez megerősíti azt a feltevésemet, hogy a csata sorsdöntő utolsó félórájának eseményei, minden valószínűség szerint, a következőképen zajlottak le.
