Századok – 1933

Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A nagyszombati csata - 400

A NAGYSZOMBATI CSATA. 411 ban Heister a nagy zűrzavarban nem vehette észre. Csak azt látta, hogy csapatai szétszórva verekednek és sehol sem képesek a kurucokat visszaverni. „Nem messze vala a német sereg az utolsó veszedelemtől," írja a Petteő-Spangár krónika1 s Heisternek is ez lehetett az érzése, mert seregének kavarodását látva, már visszavonulásra gondolt;2 annál is inkább, mert maga is életveszélyben forgott. Amikor a miskolci hajdúk a császári első harc vonalat áttörték, megközelítették azt a helyet, ahonnan Heister a csatát vezette. Egy miskolci hajdú felismerte a tábornagyot s közvetlen közelből rásütötte puskáját. Heister félrekapta a fejét, a golyó a füle mellett elsüvített. Erre a hatalmas termetű kuruc karddal rohant rá, a tábornagyra mért halálos csapást azonban elhárította hadsegéde, gróf Czobor Márk azzal, hogy pisztolyával szívenlőtte a miskolci vitézt.3 A csata első részében a kurucok diadalmaskodtak s meggyőződésem szerint a csatát is megnyerhették volna, ha két olyan esemény nem játszik közre, amely azután végleg elfordította a hadiszerencsét Rákóczi oldaláról. Ez a két esemény Heister lovasellentámadása és a Scharudi 1 Spangár András : Magyar Krónika. Kassa 1738. 75. 1. (Petteő krónikájának folytatása). 2 Bél Mátyás i. m. 65. 1. „Proinde pedem referre statuit, jamque receptui propemodum canebat." 3 Heister halálveszedelmét ő maga beszélte el a csata után Nyagszombatban a jezsuiták ebédlőjében, úgy látszik, ez elbeszélés alapján írják le azt egyformán Spangár, Kolinovits és Bél is, idézatt helyeken. Hogy a csata eddig a császári seregre katasztrofális irányban folyt, annak indirekt bizonyítékát láthatjuk a bécsi egykorú hivatalos jelentésben is, a Wienerisches Diarium idézett helyén. Heisternek sok harcjelentését olvastam, s ismerem leírási módját s tapasztaltam ismételten, hogy azokat az eseményeket, amelyek a császári seregre a harc közben kudarcosak vagy szégyenteljesek, alig, szokta említeni, ha pedig egy olyan, végeredményében győzedelmes csatáról számol be, amelynek eleje a császári seregre kritikus volt, ezeken az eseményeken átsiklik. Ez a magyarázata annak, hogy a nagyszombati csatáról, amely pedig Rákóczi és Heister eddigi hadjáratának legnagyobb jelentőségű, legnépesebb ós leghevesebb küzdelme volt, szinte lakonikus rövidséggel számol be. Az előzmények hosszabb elmondása után négy-öt sorban beszél csupán a kurucok első támadásáról, amelynek szerinte csak az volt az eredménye, „dass der Feind anfänglich gleich bey der Infanterie, welche meistens in Recruten bestanden, eingebrochen und einige Unordnung verursachet". (Wienerisches Diarium, i. h.) Az ágyúk elnémítása, a harcvonal között álló társzekerek zsákmányolása, a Wobeser-ezred tönkreverése s az egész császári sereg kötelékének szétszakítása mindenesetre több és súlyosabb harccselekmény volt, mint néhány újoncosztag felkavarása, mint azt Heister feltünteti.