Századok – 1933
Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 369
A LEVEDIAI MAGYARSÁG A RÉGÉSZET MEGVILÁGÍTÁSÁBAN.[ 389 A Maeotis-vidéki hagyományok közvetítői kétségtelenül a kazárok voltak. A legerősebb, legfeltűnőbb komponens természetesen az arab művészet volt. Az arab birodalommal való intenzív kereskedelem, melyről az első közleményben volt szó, egymagában elegendő magyarázat erre. Az iráni ezüstnek és vele a tarsolylemezek művészetének nagy föllendülése a Volga—Don—Donec—Kiev kereskedelmi útvonal forgalmával van összefüggésben. Ez útvonalon egymástól messze eső vidékek kereskedői, sőt népelemei is utaztak. A keleti népelemek a kievi állam területére ezen az útvonalon át szivárogtak be. Az út egyik végcélja, a keletiek szemében, a kievi állam volt. Ez magyarázza meg a magyarok beszivárgását is, amiről föntebb volt szó.1 A tarsolylemezek készítési helyének meghatározásában és a honfoglaló magyarokhoz való kapcsolásában nem csekély jelentősége van annak a negatív ténynek, hogy ezek a jellegzetes díszítésű tarsolylemezek e korból sem Oroszország területén, sem más népeknél egy példányban sem találhatók meg. A levediai területek keleti részein inkább az öntéses övdíszítmények szerepelnek. Az összes pozitív és negatív körülmények mérlegelésével megállapítható tehát, hogy a tarsolylemezek és a hozzájuk tartozó fémművességi készítmények elsősorban a levediai magyarság számára készültek. A jellegzetes steppei tárgyi formák, különösen az ezüstművesség tárgytípusai, a magyarság körében olyan fejlődési fokot érnek el, amely csak erre a kultúrkörre jellemző. A tárgytípusok, melyek a tarsolylemezekkel együttesen (egy sírban) lépnek fel, éppoly jellemzők a honfoglalókra, mint a palmettás díszítésű tarsolylemezek. Ezek és kísérő leleteik szorosan összetartoznak, szerves egészet alkotnak, amelyhez hozzátartozik a magyarságnak valószínűen belsőázsiai türk forrásból származó temetési ritusa és anthropológiai maradványa is. A Dnepr, Donec, Don és Volga vidékek rokon-sírleleteinek eddigi, meglehetősen hiányos ismerete alapján is látjuk már, hogy a honfoglaló magyarság végső kifejlődésének színhelye a kievi normann-szláv állam keleti határaihoz kapcsolódott és hogy anyagi kultúrájának hatalmas föllendülésében az akkori világ gazdasági életének legfontosabb tényezői vettek részt. A tarsolylemezek köre az európai régi művészetnek legkiválóbb, egyúttal legkülönösebb 1 E terület jelentőségéről úgy az írott, mint az archaeológiai források alapján szép képet ad Tolstoj—Kondakov : Russkija drevnosti, Szentpétervár, 1897. V. köt. 1—14. 1.
