Századok – 1933

Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 369

378 FETTICH NÁNDOR. motívumoknak több ízben való alkalmazását állapíthattuk meg a levediai fémművességben és ezek a motívumok hozzávetőlegesen lokalizálhatok, akkor joggal kell ősi fémművességi központokra gondolnunk, mert csak ezek őrizhették meg a hagyományokat oly hosszú időn keresztül. A magyarok csakis ezek révén juthattak ilyen készítményekhez. A kézművesek pedig valószínűen kazárok, vagy más belsőázsiai türkök, illetőleg az araboknál iskolázott más kézművesek, vagy arabok voltak. E csikózabiához tartozó kantár díszítményei a teljesen kialakult levediai fémművesség összes jellemző vonásait magukon viselik s csak halvány kazár reminiszcenciákat tükröznek vissza. Ilyen kantárdíszítések (a hencidai csikózabla nélkül) egyébként gyakoriak a hazai honfoglaló sírleletekben és a levediai fémművességnek egészen különleges rétegét alkotják. E réteg kialakulását az ősmagyar fémművesség fejlődésének az első fejezetben előadott hármas felosztása szerint kell elképzelnünk.1 Mint később, a tarsolylemezek vizsgálatánál látni fogjuk, történeti szempontból fontos, hogy a kialakulás helyszíne Levediának nyugati, a kievi normann-szláv állammal érintkező részei. A hencidai temető antropológiai anyagának feldolgozását és annak alábbi eredményeit Bartucz Lajosnak köszönhetem. Sajnos csak nyolc felnőtt egyéntől lehetett használható csontvázanyagot megmenteni. Ez azonban annál érdekesebb képet nyújt a hencidai temető népéről. A populáció erősen kevert. A 6., 9., 16. és 26. sírok emberanyagán uralkodók a „nordicus" vonások, az 5. és 18. számú síroké a mongol fajhoz tartozik. A többi különböző vonásokat mutat, kiemelkednek belőle a dinári típushoz hasonló egyének (3. és 10. sírok). „Ha most azt vizsgáljuk, hogy a hencidai koponyák az eddig ismert honfoglaláskori leletekkel milyen kapcsolatban állanak, arra a meglepő tapasztalatra jutunk,, hogy noha az egyes típusok szórványosan különböző honfoglaláskori temetőkben előfordulnak, mint populáció azonban az eddig ismert csoportok egyikével sem azonosítható. S míg az eddig ismert honfoglaláskori temetőkben az úgynevezett kaukázusi-mongoloid típus volt az uralkodó, addig az itt egyáltalán elő sem fordul, a keletbaltinak is csak 1 Nagy Gézának fantasztikus magyarázata e díszítmények („rozetták") kialakulásáról ezzel magától összeomlik : Arch. Értesítő, 1906. 413. 1. Még a kialakulás helyszínének meghatározása is helytelen ; a „Volga—Bolgár területtel szomszédos Nagy-Magyarország"ról szó sem lehet (1. még : Arch. Ért. 1931. 74. 1.).