Századok – 1933
Értekezések - LEDERER EMMA: A legújabb gazdaságtörténeti irodalom problémái 14
30 LEDEREB EMMA. zökkel, fogalmi meghatározásokkal dolgozzék is. A hegeli gondolkozás és az ennek az alapján álló tudományos módszertan azonban éppen itt távolodik el, véleményem szerint, a valóságtól és ezzel maguktól a tudományoktól, amelyeknek végső célja mindenkor csak a valóság megállapítása lehet. „Igazság és valóság" a címe Heinrich Maier filozófiai művének, amelyben a modern filozófia, az úgynevezett életfilozófia ellen foglal állást.1 Maier a hibát már tulajdonképen Rickertnél keresi,2 bizonyára helytelenül, és főképen abban látja, hogy a filozófiának és ezzel a kultúrtudományoknak a természettudományoktól való elvonatkozása, „az értékek elabszolutizálása azok elszubjektizálásához vezet".* Bár Rickertből indult ki, az életfilozófiához áll közel az a bennünket közelebbről érintő irányzat, amely éppen tárgyalandó problémáink egyike, tudniillik a szellemtörténeti irány és annak a gazdaságtörténethez való viszonya. A szellemtörténetet iránynak nevezem és nem módszernek. Ezzel nem értékelni kívánok, nem csökkenteni a szellemtörténet jelentőségét, hanem meghatározni szeretném azt a szerepet, amelyet a történettudományban elfoglal. A Rickert által felvett kultúrértékeknek elabszolutizálása és ezeknek az ethikai nevezőre hozása a szellemtörténeti irányzat kiinduló pontja. Irány akar ez lenni, útmutatás jelenre és jövőre, amint ezt a szellemtörténet nagy apostola, Ernst Troeltsch, nyiltan kifejti egyik főmunkájában.4 A történeti megismerést, mint Maier mondja, úgy vélik „logikusan legitimálni", hogy azt egy történetfölötti alapra hozzák.5 Ezzel azonban egy mesterséges konstrukciót kapunk, olyan szintézist, amely a valóságtól eltávolodva nem adja a történeti igazságok teljes megismerését. 1 Maier már id. munkája : Wahrheit und Wirklichkeit. 2 Már egy régebbi munkájában : Das geschichtliche Erkennen. 1914. 3 Varga Sándor : Rickert Henrik filozófiája. (Budapest, 1931.У 23. 1. 4 Der Historismus und seine Überwindung. Berlin, 1924. Das Wesentliche dieser Werte ist, dass sie gesollte Werte oder objektive Zwecke sind, d. h. sachliche Werte von allgemeiner, überzufälliger und überindividueller Geltung, deren Anstrebung wir uns und anderen als Pflicht zumuten (22. 1. u. így 21., 29. 1. stb. stb.) 5 Und man gefällt sich darin diese Gewaltsamkeit durch das Schlagwort zu beschönigen, dass sich für die geschichtliche Erkenntnis die logische Legitimation nur gewinnen lasse, indem sie auf eine überhistorische Basis gestellt werde. Man nennt das Überwindung des Historismus. (Maier, Wahrheit etc. 14. 1.)
