Századok – 1933

Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A nagyszombati csata - 277

288 MAKKÓ ÁRPÁD. alapját képezte a másnapi csata tervnek és csatarendnek. Egyhangúlag megegyeztek abban, hogy Earkashidáról Nagyszombat felé nyomulnak elő s Heistert Nagyszombattól nyugatra, e város és a Rosindolt—Fehéregyházát—Gerencsért összekötő vonal között, azaz a Tirnava és Parna patakok között fekvő nyilt térszínen fogják harcra kényszeríteni oly módon, hogy Nagyszombatra támaszkodva ők (kurucok) kezdik a támadást.1 A fejedelem, mint emlékirataiból kitűnik, örült annak, hogy legelső nagy csatája előtt a haditanácsban : „olyanoktól kérhetett tanácsot, akikről azt hitte, hogy értenek hozzá, mert a hadviselésben újoncnak érezte magát." Mégis vegyes érzelmekkel elnökölt a haditanácson, mert bensejében idegenkedett attól, hogy e rosszul fegyverzett sereget csatába vezesse, de belátta, hogy más megoldás nincs. Heister elől szégyenszemre nem térhetett ki, s ha2 Lipótvár ostromát abbahagyja, akkor ez az országrész újból elkedvetlenedik, Heister vérszemet kap s nyomni kezdi a kuruc sereget, amely a hátrálásban hihetőleg szétoszlik.3 A haditanács egyhangú határozata alapján Rákóczi 25-én csatarendbe sorakoztatta hadinépét. Ezen azt kell értenünk, hogy az akkori harcászati szokásoknak megfelelően, a hadvezér már az éjjelezés előtt, csatarendben táborozott, seregét az adott viszonyoknak megfelelően már a táborban előre csoportosította s a szárnyak, a derékhad és a tartalék parancsnokait kijelölte. A csata reggelén azután már ebben az alakzatban nyomult előre a sereg. A felállítás nehezen ment s a fejedelem alig tudta azt a sötétség beállta előtt befejezni. Azt szerette volna — igen helyesen —, hogy az előre kijelölt csatateret, azaz a Nagyszombat és Gerencsér közötti térszínt, még az éjjel megközelítse és seregét ezért még az éj leple alatt akarta Nagyszombat alá vezetni. 1ThalyK. : Bercsényi-család. III. к. 292. Í.Rákóczi emlékiratai. Eredeti francia kiadás. V. k. 187. 1. Mémoires du Prince François Rákóczi sur la guerre de Hongrie depuis l'année 1703 jusque a sa fin. Hága, 1739. 2 U. o. ,,Je sentois intérieurement quelque répugnance de mener au combat des Troupes si mal armées, mais je ne voyait pas de remède." 3 A fejedelem további elhatározásait és az eseményeket egészen a sereg másnapi harcba lépéséig emlékirataiban igen alaposan és — ha más forrásokkal egybevetjük — helyesen vázolja. Valóban mély nyomokat hagyott lelkében első nagy csatájának minden mozzanata, hogy emlékiratainak megírásakor még száműzetésben is egészen pontosan vissza tudott emlékezni minden apró részletre.