Századok – 1933

Szemle - Metzner Károly: Kiskunfélegyháza határtörténete. Ism.: Vincze Sándor 270

A LEVEDIAI MAGYARSÁG A RÉGÉSZET MEG VILÁGI TÁSÁB AN. 271 Az arab és a bizánci írók munkáiból világosan kitűnik, hogy Dél-Oroszország történeti népeinek életében a gazdasági kérdés volt a legelső tényező. Elsősorban az állattenyésztés, emellett a földmívelés, illetőleg a földnek rabszolgákkal, vagy más népekkel való míveltetése, méhészet a főbb termelési lehetőségek.1

Mindenek fölött áll azonban a különböző fémekkel és bőrökkel való kereskedés2

és a zsákmányolás. Utóbbi ugyancsak fontos szerepet játszott a normannok és a steppe lovasnomád népeinek gazdasági életében. A hirtelen megrohanás és zsákmányolás •— a magyarok európai „kalandozásainak" legfőbb, sokszor egyedüli célja — e népek felfogása szerint a vagyonszerzés szokásos módjai közé tartozott. A normannok Kaspi-tengeri kalandjainak elbeszélése Maszudinál3 ékesen szóló bizonyíték erre. Természetesen a bizánciak ezt félreértik és rovásukra írják,4 de egyszersmind ezt fel is használják egymás ellen.5

A zsákmányolás részben az emberkereskedelem céljait szolgálta,6 de maguk a szlávok és nem mohamedán vallású kazárok is áruba bocsátották a nőket és gyermekeket.7

Hogy menynyire divatban volt ez, mutatja az is, hogy az arab írók kiemelik, hogy a keresztények, zsidók és moszlimok a vallásba ütközőnek tartják egymásnak rabságba való vetését, azaz eladását.8

Egyes városokban évenként,9

másokban, mint a szlávok városában, Dsivaretben, havonként voltak nagy vásárok.1

0

A nagy kereskedelmi központokban, mint Bulgár, Itil stb. ugyancsak országos vásárok tarttattak. Az arab írók a magyarokkal kapcsolatban elmondják, hogy a tél idején lehúzódnak az Azovi-tenger partvidékére és a folyók közelébe, ahol halászatból élnek.1

1

A nyári és téli szállások gazdasági rendszere, amely más steppenépeknél is ugyanúgy megvolt, Levedia fekvésének kérdésénél okvetlenül tekintetbe veendő. Az etnográfiai irodalomból ismere-1 MHK, 35., 39., 160., 161., 164., 175—77., 215., 217., 229. 1. 2 MHK, 160., 164., 165—6., 183., 217., 229., 260—1. 1. 3 MHK, 265. sk. 1. 4 Bölcs Leó : XVIII., 24. és 137. ; MHK, 24. és 71. 1. 5 Konst. Porph. 4.; MHK, 110—11. 1. 6 MHK, 182., 267. stb. 1. 7 MHK, 179., 235. 1. 6 MHK, 216., 235. 1. 9 Trapezunt: MHK, 250. 1. 10

MHK, 178—79. 1. 11

MHK. 168. 1. Marquart fontosnak tartja, hogy a magyarok mint igazi halásznép jelennek meg úgy a nyugati (Regino), mint a keleti (Ibn Rusta) irodalomban. Szerinte ez is az ősi finn-ugor életmód maradványa : Streifzüge, 51. 1.