Századok – 1933
Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 250
A LEVEDIAI MAGYARSÁG A RÉGÉSZET MEG VILÁGI TÁSÁB AN. 263 szép számmal ismeretesek keleti érmek. Ezen útvonal nagy forgalmának köszönhette föllendülését a kazár „határváros" : Verchne-Saltovo, amely később a magyarságnak önállósult fémművességében is szerepet játszott. A verchnesaltovoi keleti érmek majdnem mind a VII—VIII. századokból származnak, de úgy itt, mint a Donec-medence más pontjain is, vannak IX. és X. századi érmek is, ami Ljubomirov szerint mutatja, hogy mily korán kialakult és milyen sokáig használatban volt ez a kereskedelmi útvonal.1 A Donec-útvonalat, mely később a magyarság oroszországi történetében oly nagy szerepet játszott, Ljubomirov következőképen határozza meg. A keleti kiindulópont és az első szakasz (a Donig) időnként változott. Amikor Itil a kazárok fővárosa volt, kétségtelenül a Volga-torkolattól ment a kereskedelmi forgalom a Volgán fölfelé körülbelül Zaricyn- és Dubovka-ig, esetleg Kamysin-ig. Innen a Volga jobbparti mellékfolyója, a Zarica (Zaricynnél) és a Don balparti mellékfolyója, az Ilovka mentén jutottak a karavánok a Donhoz. Innen lefelé mentek a Donee torkolatáig. Az erdőségekkel takart Donec-medence állandó útvonal volt Kiev felé. A Donec felső folyásától az Oskol folyócska vezetett a Dneprhez. Ljubomirov szerint a VII. században készült nagyszámú, itt lelt keleti érmek még a VII. század folyamán kerültek ide (a nagy mennyiség alapján gondolja), a VIII. századi érmek már különböző pontjain fordulnak elő e területnek, a IX. század elején pedig föllépnek azok az érmek, melyek az egész normann korszakon át tartanak.2 Bár a Dnepr, Düna és Volga vízválasztójának vidékén is a VIII. századdal kezdődnek az éremleletek, a Dnepr felső részének kereskedelmi forgalma csak a IX. században lesz egészen rendszeres. Lehetetlennek tartom azt az általánosan uralkodó nézetet, hogy Gnezdovoban (Smolensk mellett) és a Dnepr-úton csak a IX. század végén jelentek volna meg a normann telepesek. A Düna (nyugati Dvina)-útvonalnak egész korai birtokbavétele (VIII. század végén), ami mind archaeológiai,3 mind filológiai források4 alapján ismeretes, ellene mond ennek. Filológiai forrásoknál tekintetbe kell venni, hogy amikor az írók adataikat közlik, illetőleg amikor előttük bizonyos események föltűnnek, akkor rendszerint már huzamosabb idő óta folyó jelenségekről van szó. 1 I. m. 18—19. 1. 2 I. m. 19. 1. 3 Arne, i. m. 61. 1. 4 Shachmatov, i. m. 45. sk. 1. ; Brim, i. m. 213. sk. 1.
