Századok – 1933

Értekezések - LEDERER EMMA: A legújabb gazdaságtörténeti irodalom problémái 14

^ A LEGÚJABB GAZDASÁGTÖRTÉNETI IRODALOM PROBLÉMÁI. 25 elismeri Spann érdemeit, amelyek a teória és történet egyesítése, a gazdasági egész felismerése körül vannak. Ott fordul azonban nyiltan Spann ellen, ahol fejlődésttagadó gondolatmenete belevág a történet lényegébe. Az első pont itt, amelyet Sombart ,,ítélkezés"-nek nevez, Spann nem értékekre vonatkoztatott, hanem értékelő nézetei. Spann szerint ugyanis, az egyedüli lényeges és valódi gazdálkodási forma, a rendileg tagozódott gazdaság, amelyet ő a középkorban vél felfedezni.1 Mayer igen helyesen hangsúlyozza, hogy a történet szempontjából valódi és lényeges minden gazdasági forma, amely volt és amely feladatát betöltötte. Tagadja, hogy, bár a szellemi jelenségeknek a gazdasági élet kialakulására igen nagy jelentőségük van, ezek lennének az egyedüliek, amelyek a gazdálkodás formáját meghatározzák, bár készséggel elismeri, hogy egyes esetekben a gazdasági tényezők képesek bizonyos mértékben a szellemi életet befolyásolni. A különböző tényezők fontosságát és egymásra való hatását igen helyesen emeli ki és rámutat arra, hogy a történeti kauzalitás (azt hiszem, itt Weber és Rickert individuális kauzalitására gondol) az úgynevezett mechanikus kauzalitástól, melynek keretei közé azt Spann szorítani akarja, lényegében eltér. Egyik leghelyesebb érve Mayernek, mikor megemlíti, hogy a történet mindenütt mozgást és fejlődést lát, nem lehet tehát egy állandó (statikus) ideálképhez igazodnia. Szembeállítja a spanni ,,Ganzheit"-tel a történetit, amely a multat és jövőt a jelenen át időrendileg köti össze.2 Nagy érdeme Spann-nak, hogy tulaj donképen első ízben találunk nála egy olyan összefogó nagy gondolatkört, amelyben gazdasági teória és gazdaságtörténet a gazdaság szellemében tényleg találkoznak. Ez a gondolat, mint Mayer is kiemeli, bizonyos mértékben termékenyítőleg is hathat a gazdaságtörténetre. De csupán ebben a pontban, mert azontúl a spanni rendszer irracionalitása, a valótól való teljes elvonatkozása és anyagtagadása a tényekkel, az „egyszer volt"-tal számoló historikust olyan légüres térbe viszi, ahol az élet, a munka számára lehetetlenné válik. Sajnos a német gazdaságtörténetre, annak legkiválóbb reprezentánsaira is túlnagy hatással voltak Spann eszméi. Elég, ha itt G. v. Belowra és A. Dopschra gondolunk. Below egy tanulmányában nyiltan állást foglal Spann eszméi 1 Spann, Fundament 58. 1. 2 I. h., főleg 53, 60, 58, 61, 64, 68. 1.