Századok – 1933

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Emlékbeszéd gróf Klebelsberg Kuno felett 241

248 HÓMAN BÁLINT. belsberg politikájának irányító elvét, az alkotásaiban rejlő maradandó értékek mérlegelésére, munkássága igazi jelentő­ségének értékelésére is képtelennek bizonyult. Lehet, hogy Klebelsberg alkotásainak egyike-másika mai viszonyainkhoz mérve valóban korainak vagy túlmére­tezettnek fog bizonyulni. Lehet, hogy egyiknek vagy másik­nak fenntartásáról avagy egyenletes továbbfejlesztéséről más magasabb állami érdek szempontjából le kell mondanunk. De ez a tény az ő egész koncepciója mellett jelentéktelen részletkérdéssé zsugorodik és senkit sem jogosíthat fel poli­tikájának, elgondolásának rosszaló bírálatára. Maga az irány­elv, amelyből Klebelsberg kiindult, a magyar „kultúr­fölény" annyiszor ócsárolt, sőt ízléstelen élcek központjába állított eszméje minden bírálatot kiáll s kell, hogy irányító eszméje, ideálja legyen minden magyar kultúrpolitikusnak. Már sokszor elmondottam és elmondották mások is, hogy Magyarországot nemcsak fiainak kardja, hanem emelkedett kultúrája avatta a nyugati civilizáció határbástyájává. A magyar nemzet Kelet felé utolsó képviselője és terjesztője volt minden nyugati szellemi mozgalomnak. Történetének lapjai tanúsítják, hogy a nagy katasztrófák után mindig művelődésének erőteljes fejlesztésével menekült a maihoz sokban hasonló, végpusztulással fenyegető helyzetekből és az újrakezdések korszakában mindig intenzív kultúrmunká­val készítette elő gazdasági és politikai felszabadulásának, új emelkedésének útját. Klebclsberget ez a történeti tény ihlette meg, mikor irányító elvül a kultúrfölény gondolatát választotta s ahhoz, minden ellenvetés és minden gáncs ellenére, mindvégig hű maradt. De politikájának nemcsak irányelve volt helyes, eredménye is korjelölő a magyar kultúrfejlődés történetében. Erről nem egyes alkotásainak szemszögéből, hanem a háború utáni és a mai helyzet álta­lános összehasonlításával kell ítélkeznünk s ez az igazság­tétel Klebelsberg javára billenti a mérleget. A tudomány, tizenöt évvel ezelőtt már nem mostoha, hanem szinte kita­gadott gyermeke volt az államnak és társadalomnak. Művelői már munkájuk céltalanságáról elmélkedtek. Klebelsberg

Next

/
Thumbnails
Contents