Századok – 1933

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Emlékbeszéd gróf Klebelsberg Kuno felett 241

248 HÓMAN BÁLINT. belsberg politikájának irányító elvét, az alkotásaiban rejlő maradandó értékek mérlegelésére, munkássága igazi jelentőségének értékelésére is képtelennek bizonyult. Lehet, hogy Klebelsberg alkotásainak egyike-másika mai viszonyainkhoz mérve valóban korainak vagy túlméretezettnek fog bizonyulni. Lehet, hogy egyiknek vagy másiknak fenntartásáról avagy egyenletes továbbfejlesztéséről más magasabb állami érdek szempontjából le kell mondanunk. De ez a tény az ő egész koncepciója mellett jelentéktelen részletkérdéssé zsugorodik és senkit sem jogosíthat fel politikájának, elgondolásának rosszaló bírálatára. Maga az irányelv, amelyből Klebelsberg kiindult, a magyar „kultúrfölény" annyiszor ócsárolt, sőt ízléstelen élcek központjába állított eszméje minden bírálatot kiáll s kell, hogy irányító eszméje, ideálja legyen minden magyar kultúrpolitikusnak. Már sokszor elmondottam és elmondották mások is, hogy Magyarországot nemcsak fiainak kardja, hanem emelkedett kultúrája avatta a nyugati civilizáció határbástyájává. A magyar nemzet Kelet felé utolsó képviselője és terjesztője volt minden nyugati szellemi mozgalomnak. Történetének lapjai tanúsítják, hogy a nagy katasztrófák után mindig művelődésének erőteljes fejlesztésével menekült a maihoz sokban hasonló, végpusztulással fenyegető helyzetekből és az újrakezdések korszakában mindig intenzív kultúrmunkával készítette elő gazdasági és politikai felszabadulásának, új emelkedésének útját. Klebclsberget ez a történeti tény ihlette meg, mikor irányító elvül a kultúrfölény gondolatát választotta s ahhoz, minden ellenvetés és minden gáncs ellenére, mindvégig hű maradt. De politikájának nemcsak irányelve volt helyes, eredménye is korjelölő a magyar kultúrfejlődés történetében. Erről nem egyes alkotásainak szemszögéből, hanem a háború utáni és a mai helyzet általános összehasonlításával kell ítélkeznünk s ez az igazságtétel Klebelsberg javára billenti a mérleget. A tudomány, tizenöt évvel ezelőtt már nem mostoha, hanem szinte kitagadott gyermeke volt az államnak és társadalomnak. Művelői már munkájuk céltalanságáról elmélkedtek. Klebelsberg