Századok – 1933

Történeti irodalom - Fleischer Julius: Das kunstgeschichtliche Material der geheimen Kammerzahlamtsbücher in den staatlichen Archiven Wiens von 1705 bis 1790. Ism.: Pigler Andor 214

214 történeti irodalom. kijáró elnézés is, amely szórványos hibák és tévedések felett szemet hunyat. Munkája eredményének láttán bizonyára a szerző sem vonja kétségbe végső következtetésünket : maradandó történelmi munka írásához nem utolsó helyen körültekintő tájékozódás, érzékeny mérleg, nagy felelősségérzet és végtelen gondosság szükséges. Mindenek fölött pedig a forrás, a kútfő több megbecsülése. Szabó István. Fleischer, Julius: Das kunstgeschiehtliclie Material der geheimen Kanimerzahlamtsbücher in den staatlichen Archiven Wiens von 1705 bis 1790. (Quellenschriften zur Barocken Kunst in Österreich und Ungarn, hgg. von Anton Hekler. Bd. I.) Wien, Krystall-Verlag. 1932. 8° 216 1. A bécsi levéltárakban felhalmozott művelődés- és művészettörténeti anyag olyan óriási tömeget jelent, hogy annak teljes feltárására hosszú évtizedek kutató munkája és a kiadásra irányuló, több felől kezdeményezett vállalkozások sem bizonyultak elegendőnek. Hogy csak az újkori művészettörténeti anyagra szorítkozzunk, ennek közlésére J. E. Schlager tette meg az első szerény lépést Materialien zur Österreich. Kunstgeschichte című munkájával, mely az „Archiv für Kunde Österreich. Geschichts-Quellen" 1850. évi kötetében jelent meg. Az uralkodóháznak a művészetek pártolása és a műgyűjtés terén kifejtett nagyarányú tevékenységére vonatkozó okmányszerű emlékeket a Haus-, Hof- und Staatsarchivból és a Hofkammerarchivból H. Zimmermann, J. v. Fiedler, J. Paukert, H. v. Voltelini, F. Kreyczi és G. Bodenstein kezdték el közölni a „Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des Allerh. Kaiserhauses" számos kötetének függelékeiben. Ez a felbecsülhetetlen értékű adatgyűjtés azonban torzó maradt s egyelőre semmi remény sincs arra, hogy a megkezdett méretekben folytatásra találjon. A közlések a XV. század elejétől legfeljebb a XVII. század második negyedéig terjednek, míg a monarchia művészetének XVIII. századi virágzására vonatkozólag — egy alább említendő kivételtől eltekintve — nem nyújtanak adatokat. A bécsi állami levéltárak művészettörténeti anyagából természetesen újabban is közzétettek fontos részleteket, ez azonban rendszeres, kimerítő közlés helyett mindig különleges szempontok szerint történt s monografikus munkák céljait szolgálta. Az „Österreichische Kunsttopographie" például, mely Dvorák programmja alapján a műemlékeket a reájuk vonatkozó levéltári anyaggal együtt közli, Béccsel foglalkozó kötetei számára nagy anyagot merített a nevezett levéltárakból is. Tárgyunk keretein belül még csak egy olyan kiadványt említhetünk, mely nem speciális szempontok szerint, hanem azzal a célkitűzéssel készült, hogy az átkutatott anyagból — ezúttal ugyan nem állami levéltárakból, hanem a bécsi plébániák születési és házassági anyakönyveiből, valamint a halálozások lajstromából — minden művészettörténeti vonatkozású adatot közzétegyen. A. Hajdecki rendkívül érdemes munkája, mely a „Quellen zur Geschichte der Stadt Wien" című vállalat első szakaszának