Századok – 1933

Történeti irodalom - Komoróczy György: Nádasdy Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. Ism.: Szabó István 205

történeti irodalom. 207 újkori conceptióját" (51. 1.), ez olvastat le vele Nádasdynak egy, három évszázad után készített, bizonytalan eredetű arcképéről jellemvonásokat (15. 1.) s ez befolyásolja annyira, hogy végül ott is lelkiséget vél a forrás szavaiból kiolvashatni, ahol világosan másról van szó. Például Nádasdy tiszttartójának szavaiból, hogy Zrínyinek „sem ökre, sem készsége, sem bérese" nincs olyan a szántáshoz, mint neki, azt olvassa ki, hogy ime, „már az egykorúak meglátták Nádasdy rendkívüli készségét" s a „tudomány objektivitása mellett" mindjárt meg is dicséri szellemét (75. 1.). Pedig itt tárgyról, az úgynevezett szántókészségről (az ekéről és tartozékairól) van szó csupán. Az ilyen tapasztalatok után az az érzésünk támad, hogy süppedékes talajon járunk, melynek fölszíne alatt nem szilárd az alap. Ezt az érzést csak fokozza és állandósítja az a körülmény, hogy a sok elmélet és előrebocsátott megállapítás a forrásadatokkal laza viszonyban látszik lenni. Néhány próba arról győz meg bennünket, hogy az óvatosságra valóban jó okaink vannak. Már maga az az eljárás, hogy K. szórványos, sőt gyakran már egyetlen jelenségből általánosítást von le, szabályt állít fel, nem ok nélkül kelt aggodalmat. így pl. egyetlen gyakorlati eset alapján tételezi fel — hibásan —, hogy az urbáriumokat a falusi bírák készítették (11. 1.) s hogy az oppidumok lakói a földesuruk tiszttartóját „semmilyen tekintetben sem ismerik el illetékesnek" (34. 1.). Gyökeres baj azonban ott támad, ahol a szerző az egyetlen adatot is félreértette. „A kisnemesek is erősen allodizáltak" — állapítja pl. meg (5. 1.), pedig az idézett levélben a kapui porkoláb csak „valami helt és földet" kér urától, ahol „valami majorságot" tétethetne, mert jelenlegi földjén annak „szorossága" miatt nem tud megélni. A „majorság" itt egyszerűen gazdaságot jelent, amilyen minden telkes jobbágynak volt s amely korántsem azonos az úgynevezett allodiális üzemmel. Ha ezt majorsági gazdálkodásnak tekintjük, akkor voltaképen minden jobbágy „allodizált !" Egyébként a föld „szorosságán" is tévesen érti K. azt, hogy a föld „kemény" volt. A „szorosság" azt jelenti, hogy a föld kevés, szűkös volt. Más helyen azt állapítja meg, hogy „a jobbágyoknak részt kellett venni a földesúri házépítésnél is," pedig a forrásul szolgáló levélben a tiszttartó a kanizsai végházhoz szolgáltatandó vármunkáról és az e miatt támadt nehézségekről szólott. (94. 1.). Annak a tízezer forintnak is, amit K. szerint Nádasdy 1555-ben (helyesen : 1559-ben) a szegények között kiosztott (14. 1.), — miként a Sennyeylevelekből megállapítható, — egész más története van. Ez időben ugyanis Nádasdynak reménysége volt a besztercei uradalom megszerzésére. Pénze azonban nem. Bizalmas embere, Sennyey tanácsára familiarisaitól, szabadosaitól, jobbágyaitól és zselléreitől összeszedetett tízezer forintot. Hogy hogy nem — érdekes az egész művelet — Nádasdy a behajtott pénzt visszafizettette. Ebből a visszafizetésből költötte K. a könyörületes pénzosztoga-