Századok – 1933
Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Anonymus és a II. Géza korabeli Gesta - 163
174 domanovszky sándor. után következik és összefolyik az utána következő harmadikkal. E kettőt mégis teljesen elválasztja egymástól1 . 1. az, hogy míg a második rész elfogulatlan, a 900-iki vereséget bevallja, sőt Gyermek Lajos (itt persze Conradus) 910-iki hadjáratának meghiúsulását nem magyar győzelemnek, hanem belső viszály kitörésének tulajdonítja, a harmadikat erős nemzeti elfogultság jellemzi, 2. pedig, hogy ez a harmadik rész teljesen Reginoból és az ő folytatójából van kiírva, míg a második rész eseményeinek (támadás 900-ban Morvaország és Karinthia ellen és Gyermek Lajos támadó tervének meghiúsulása) forrása nem határozható meg. Itt ennek a harmadik résznek van különösebb jelentősége. Az a magyar krónikás, akitől ez a rész származik, elővette Regino folytatóját s a nála a 907., 908., 909., 910. és 1912. éveknél feljegyzett németországi betörésekből egy had- i járatot csinált,2 amelynek időpontját a Reginonál a 901. évnél leírt itáliai betörés utáni tizedik esztendőre, tehát a i tárgyalt évek közül az utolsóelőttihez tette. Ezt a rövid följegyzést azzal fejezte be, hogy ezután a magyarok 16 évig „immobiliter in Hungaria permanserunt", majd rátért az augsburgi ütközetre, ismét kiemelve, hogy ez az elmondottak után a 17-ik évben történt. A continuatornál a 910-iki följegyzés után 16 évvel (926) tényleg találunk is tudósítást egy újabb magyar kalandozásról : „Ungari totam Franciam, Alsatiam, Galliam et Alamanniam igne et gladio vastaverunt." Ez tehát tökéletesen megmagyarázza a 16 évi békét, épp úgy, mint ahogy az itáliai s a rákövetkező németországi hadjárat között is a 10 évi pihenés csak Regino évszámaiból eredhet. A krónikák az augsburgi csatánál egy más időmeghatározást is használnak : „regnante per Almaniam Conrado primo." A csatáról elmondják, hogy az Augsburgnál volt, amelyet Ulrik püspök védett, aki Konrádhoz küldött segítségért. Konrád meg is jött az „alamanicus et italicus exercitus"-szal és „invasit eos ex abrupto, ut si fugere voluissent, r IT1 Nem mellőzhetem itt el, hogy Heilig a devastare ige használatát is Anonymus egyéni sajátosságának tartja, pedig inkább azt mondhatnók, hogy azt főleg Regino hatása alatt használja. Ez a szó nála mindössze 5 esetben fordul elő, mint a fenti idézetből látható, itt Reginóból való. V. ö. még R. ad a. 908. Saxoniam et Turingiam vastaverunt, 912. Franciam et Turingiam vastaverunt, 913. partes Alamannie vastaverunt •— A. c. 54. Deinde Lotoringiam et Alamanniam devastaverunt. 2 Az erre vonatkozó párhuzamos szövegeket lenyomattam : Kézai Simon mester krónikája 89—90. 1.
