Századok – 1933
Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Anonymus és a II. Géza korabeli Gesta - 163
168 domanovszky sándor. részek megcsonkított átvételét bizonyítja és ebből jut el fönt ismertetett következtetéséhez. Kétségtelen, hogy minden szerkesztés, ha szerzője önálló ember, bizonyos egységet mutat. Nem vitatható az el többnyire a kivonatos munkák készítőitől sem. De ismerjük krónikáink írott forrásait, a hún krónikánál Jordanest, Sigebertus Gemblacensist, Viterbói Gottjriedot, a magyarok történeténél Reginát és az altaichi annaleseket. Unos-untig leközölték a kutatók az átvett helyeket párhuzamos lenyomatban. Tudjuk ezekből, hogy ezek az átvételek mennyire szolgaiak. A forráskritikának tehát keresnie kell az eszközöket, amelyek az ilyen átvételekből származó törésekre, különböző szövegrészek és különböző szerkesztések összeforrasztására rávilágítanak. Az, hogy krónikáink egyöntetűen csak 1046-ig használták az altaichi évkönyveket, megengedi a föltevést, hogy krónikáink szerkesztéséhez — ha nem is közvetlenül — alapul szol- < gálhatott egy a XI. század közepén történt följegyzés.1 Hogy a Béla hercegre és fiaira vonatkozó rész koncep- ' ciójában is a többi krónikarésztől elütő, Hóman részletesen kifejtette.2 A Kálmán és II. István uralkodására vonatkozó részek ellenséges indulatú földolgozásán is átcsillannak egy korábbi réteg maradványai, amely ezt a két uralkodót még dicsérte. Ez csak II. Béla trónralépte előtt keletkezhetett.3 Álmos * ágának története, Kálmánnak és fiának, II. Istvánnak befeketítése, II. Bélának és II. Gézának dicsőítése, valamint az, hogy ez után már csak száraz királylistát adnak krónikáink, indították Marczalit és Paniert a II. Géza-korabeli Gesta föltételezésére, az pedig, hogy Mügelnnél még egy további töredék maradványai is fönnmaradtak, az 1152—1167. évek eseményeivel, még egy III. István-korabeli folytatás lehetőségét is fölvetette.4 Végre Kézai a bizonysága a XIII. század végén keletkezett szerkesztésnek. Hogy az összeszerkesztés munkájában melyik rész kompilátorának tulajdonítunk döntő jelentőséget, tereli különböző táborokba a kutatókat. Ebben pedig éppen az interpolációkban fennmaradt részek értékelése az a tényező, amely a vélemények elválására vezet. Szerény véleményem szerint a dinasztiával szoros kapcsolatban álló monostorokban időről-időre tovább folytatták a már I. Endre idejében megindult följegyzéseket, amelyek 1 Domanovszky : Kézai Simon mester krónikája. 98—104. 1. 2 Hóman : A Szent László-kori Gesta Ungarorum. 44—76. 1. 3 Domanovszky : Budai Krónika. Századok, 1902. 816—819. és 826—828. 1. 4 Hóman : A Szent László-kori Gesta Ungarorum. 72. 1.
