Századok – 1933
Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Anonymus és a II. Géza korabeli Gesta - 163
166 domanovszky sándor. ugyanazon forrásból vette. És ime szószerinti egybehangzás mellett is mily eltérő fogalmazásuk ! De nézzük a másik helyet ! A vilissimi bisseni kifejezésről van szó. Madzsar három helyet vet össze az 1075., 1116. és 1146. évek eseményeiről. Ezek közül az elsőről akarok itt szólani : Cum autem venissent ad conflictum, bisseni fugierunt a facie Salomonis, sicut fluit cera a facie ignis, et inuitis ex eis interfectis, alios in stagno Ferteu submersis, pauci cum Zultanfugiendo evaserunt. Victis itaque bissenis, marchio pecuniam petivit a Salomone, cui ille nich.il dedit, ipse autem minabatur ei, quod eum ante imperatorem accusaret, quia pre timoré se ostendere non esset ausus vilissimis bissenis. A feltűnő itt, hogy a bessenyők az alapszövegben jelző nélkül fordulnak elő, az interpolációban azonban a vilissimi jelző van mellettük. Ez az epitheton, amelynek előfordulását Madzsar a bessenyők jelzésére még két helyen mutatja ki, mindhárom esetben az interpolációknak alapul szolgáló szövegből van átvéve, tehát annak a szerkesztésnek sajátossága, amely a Bécsi Képes Krónika írója előtt feküdt. így válnak el ugyanazon forráson alapuló helyek egymástól s így olvadnak össze különböző írások helyei szinte egy veretté. Jellegzetes kifejezések, hol az egységes származásra mutatnak rá csalhatatlanul, hol a különböző eredetű helyek szétválasztására nyújtanak támaszpontot. De e két hely is kiáltó bizonyítéka annak, hogy a stíluskritikai argumentumok alkalmazásában milyen nagy óvatossággal kell eljárni. E részben különösen a peiora prioribus int megfontolásra, mert, ámbár végeredményben ez a kétszer egymásután előforduló kifejezés ugyanarra a forrásra megy vissza, a kompilátor azt e helyen két lényegesen eltérő fogalmazásból írta le. A Bécsi Képes Krónikánál kétségtelen világossággal szétválaszthatok az író által használt Anjoukori krónikaszöveg és egy másik régi följegyzés, amelyből az interpolációkat átvette.1 Pauler és Marczali a II. Géza-korabeli krónika alatt azt a fönn nem maradt forrást értette, amelyből a Képes Krónika interpolációi származnak. Madzsar ezzel szemben Koppány támadásától II. Géza orosz expedíciójáig egységesnek veszi a szöveget, s amint azt párhuzamos helyei is bizonyítják, az interpolálatlan krónika és az interpolációk közt különbséget nem tesz. Ezt a felfogást az elmondottak után nem tehetjük magunkévá. A felfogásbeli eltérések onnan származnak, hogy a kró-1 E szétválasztásra v. ö. A Budai Krónika c. tanulmányomat a Századok 1902. évi folyamában és németül : Die Interpolationen der Wiener Ungarischen Bilderchronik. Ungarische Rundschau. I. 771— 799. 1.