Századok – 1933

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129

144 dékán y istván. az ,,én világom", ott vagyok, mint aktív, eszmélő kutató egy történeti sors- és munkaközösségben ; ezzel nem állok „szemben", ebben mint vizsgáló is „benne" vagyok ; átélem az emberi életküzdelmeket, a végtelen emberi életmunkát, figyelek arra, hogy ez a munka mit jelent az emberiség számára, sőt nemcsak „figyelek", nem vagyok „csak szemlélő", hanem átélem a munkát. így jelentkezik a történetírói kutatás mélyén, alig észrevehetően, egy általános és alapvető vonás, az, hogy a történeti megélés mindig elsősorban „munkaélmény' '. 4. A történeti munkaközösség élménye és a jelen korélménye. Egészen természetes, hogyha a történet átélése lényegében munkaélmény, nincs különbség mult és jelen között. A történetíró épp úgy átéli az elmúlt kor munkáját, mint a jelen erőfeszítéseit. Nem ismerik jól a történetíró lelkét azok, akik feltételezik, hogy a történetírónak is a mult, a régmúlt oly „távoli" világot jelent, mint az aktualitások olvasójának. Az épp a sajátos lelki elem a hisztorikusban, hogy a mult jelenné válik, számára a legősibb mult is mélységesen aktuális, a jelen pedig csak egy tovatűnő pillanat, az eszmélés pillanata ; a mult „épp mögöttünk", azaz mintegy mellettünk, velünk van. A történelem tanulmányozása közben a történész, avagy az olvasó ugyanazon lelki feszültségeket éli át, mint az, aki ma munkálkodik, „problémát" old meg. A történet tulaj donkép problémák sorozata, miként a jelen is az. A problémák közepett adódó feszültség a politikában a legnagyobb, mert itt a lét kérdéseiről van szó,1

főkép az állam egészének létbenmaradásáról. A munka feszültségjelleme, a „probléma" a legvilágosabban a „politikai" történelemben áll előttünk. Ezért lényegesen több szójátéknál ez az ismeretes tétel : „a történelem a mult politikája, a politika pedig a jelen története." Ezen itt éppen nem azt értjük, hogy nincs más történelem, mint politikai, hanem csakis azt, hogy a történetírói lelki átélés, egy beállítottság a „munkára", ama feszültség itt a legvilágosabb ; a politikai történelem nem véletlenül domborodott ki a múltban. Munkán mindennemű emberi erőfeszítést kell értenünk a materiális-technikai munkától kezdve fölfelé a vallásalapitásig ; a munka fogalmában itt bent van az, amit az ember egyáltalán megtenni képes. Nemcsak templomépítés, hanem romboló háború is, nemcsak gazdasági ténykedés, hanem 1 Dékány I. : Politikai lélektan. 1932. 1. fejezet.