Századok – 1933

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129

142 dékány istván. jelenik meg, s ez egy, az úgynevezett „jelenségek" mögött feltalálható aktív alanyhoz vezet vissza. Nem kérdés e ponton, hogy minő aktív alanyról van szó, hogy egyéni, vagy kollektív-e, hogy valóban alany, vagy quasi alany-e. Tudatosan óhajtjuk elkerülni ezt a rendkívüli félreértéseket szülő fogalompárt : objektív és szubjektív. így a szubjektum szót is mellőzzük. Ellenben használni fogjuk az „alany" helyett — már az imént is aktív alanyról szóltunk — a perszonalítás szót, bár ez sem teljesen kielégítő. Általában a legmesszebbmenő terminológiai nehézségekkel kell itt számolnunk,1 de még a nehézségek dacára sem mondunk le egy ellentét kiemeléséről, hogy megtaláljuk az alapvető különbséget a természettudományi és a történettudományi kutatói beállítottság között. A történetkutató maga nem kizárólagosan „perszonális" világgal áll szemben. Jelen feladatunk azonban nem egy i kutatási terület körülhatárolása, hanem egy centrum, egy főfeladat kijelölése. A történetírói funkció középpontját keressük ; ez egy perszonális jellegű, azaz „emberi világ." Elégedjünk meg egyelőre ezzel a körülírással. A történet a mult fényeinek oly sorozata, amelynek középpontjában emberi cselekvések vannak. A történelem (történettudomány) tárgya «lsősorban ily emberi cselekvés ' általában (res gestae). Maga a történelemíró ezen a téren nincs elszakadva tárgyától. Ha a kutatás tárgya ily aktiv emberi világ, ezen aktív világban bent van maga a történetíró is. Valaminő emberi közösséghez tartozik, általánosabban szólva — oly kollektivitáshoz, nevezzük ezt in concreto nemzetnek, vagy államnak, avagy emberiségnek stb., amelynek léte időben évszázadokra, esetleg ezredekre nyúlik vissza, tehát történeti kollektivitás.2 Minden történetíró alapvető beállítottságához hozzátartozik az, hogy vizsgálandó tárgyától teljesen elválasztva nincs. Sőt miként a társadalomnak a történetíró, valamikép, valaminő mértékben, bekapcsolt 1 Spengler nehézségeit — csirájában helyes meglátása dacára — ebben szemlélhetjük : „Im Naturbilde ist das stets vorhandene Subjektive das Fremde und Trügende, in der Welt, als Geschichte' trügt das ebenso unvermeidliche Objektive, die Zahl. Die naturhaften Einstellungen (!) sollen und können bis zu einem gewissen Grade unpersönlich sein. Man vergisst sich selbst darüber. Das Bild der Geschichte aber besitzt jeder Mensch, jede Klasse, Nation, Familie in bezug auf sich selbst . . . (Untergang des Abendlandes II. 1922. 24. 1.) 2 Ennek a szónak : közösség (Gemeinschaft), a szociológiában újabban pontosabb, morfológiai jelentősége van. A „kollektivitás" szó szürkébben általános. 1