Századok – 1933

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pöre 1

OB. BATTHYÁNY" LAJOS FŐBENJÁRÓ PÖRE. 11 kedett. E négy vádban Batthyány magyar jogi felfogás szerint ártatlan volt, de még a szigorúan császári érzelmű hadbírák felfogása szerint sem minősíthetők a négy vádba foglalt cselekvések felségárulásnak. Ezek szerint sine ira et studio mondhatjuk, hogy a Batthyány ellen kimondott ítélet részben a bírói illetékesség tudatosan rosszhiszemű felfogása, részint a bírói hatalom kegyetlenül igazságtalan alkalmazása által vált lehetségessé. A per történetének elbeszélésében Károlyi az érdekes egyéniségek egész sorát vezeti szemünk elé. A legérdekesebb köztük lovag Leuzendorf, a századoshadbíró, aki az akkori katonai perrendtartás értelmében közvádló, védőügyvéd és vizsgálóbíró volt egy személyben. Ez a groteszk halmozása az ellentétes feladatoknak egy személyben, szinte kényszeríti az illetőt a kétszínűségre. Leuzendorf viselete és motívumai valóban rejtélyesek. Először mint köz vádló és vizsgálóbíró szinte fanatikus buzgalommal kutatja fel a vádlottat terhelő mozzanatokat, válogatott lelki kínokkal gyötri a gyakori kihallgatások és a hosszú fogság által néha egészen ellankadt foglyot, azután mesterségesen kieszelt motívumok és hatásosan idézett paragrafusok alapján halálra ítéli és ítélteti az ártatlant. Másrészt tagadhatatlan bátorsággal igyekszik enyhíteni a fogoly sorsát és előkészíteni igazságosabb megítélését. Midőn a halálos ítéletet kimondatta, egy finom lélektani érzékkel és igazi jogászi tehetséggel írt kérvényben kegyelmet kér az elítélt számára, sőt a hadbíróság összes tagjai hozzájárulnak a kegyelem kéréséhez, bizonyára Leuzendorf szavainak hatása alatt. Mikor azután meghallja Leuzendorf a halálos ítélet megerősítését, eszméletét veszti s felocsúdva, ezt kiáltja : ez infámia volt. Hogy értsük mindezt ? Úgy gondolom, hogy Leuzendorf katonai esze járása és centralista politikai felfogása szerint vétkesnek hitte Batthyányt, de nem oly mértékben, hogy megérdemelné a halálos ítéletet. Bizonyos, hogy Batthyány Lajosné, vagy a család valamelyik bizalmasa közvetlenül, vagy közvetítő által érintkezett Leuzendorffal. Az is bizonyos, hogy a hadbíró jót ígért Batthyányéknak, azaz megígérte: hogy a büntetés nem lesz főbenjáró. Hatott-e reá pénzadomány, vagy pénzígéret, az nem bizonyos, de nem lehetetlen. Elhihetjük azt is, hogy segíteni akart Batthyányn érzése sugallatából s hiúságának is jól esett volna, ha megmentője lesz a kiválóan előkelő családnak. Azonban előmenetelét a katonai ranglétrán nem akarta feláldozni. Sőt a Batthyány megrontására intézett eljárásában igen feltűnő s az elöljáróktól jónéven vett buz-