Századok – 1933

Szemle - Tóth László: XVIII. századi olasz és magyar theológusok harca a felvilágosodás ellen. Ism.: Eckhardt Sándor 100

100 szemle. az asztronómia és orvostudomány iránt. Műveiben található utalások a Collége Royal egyes professzoraira ós velük való levelezése bizonyítják, hogy hallgatta például Turnébe (görög-latin filológia), vagy Ramus (filozófia) előadásait. Franciaországban kötött barátságai közül különösen jelentős a Plantinnel való, aki művei kiadásában élete végéig segítségére volt. Másrészt Sambucus a törökkel küzdő magyarság számára oly nagy emberek rokonszenvét szerzi meg, mint Turnébe, H. Estienne. A magyar humanista költő ,,Embléma"-it a „Pléiade" egyik neves tagja, J. Gróvin fordítja franciára, és történeti műveiből merítik a franciák Magyarországra vonatkozó ismereteiket két évszázadon keresztül. B. szorgalmas dolgozatával jelentékenyen előbbre vitte a francia-magyar humanista kapcsolatok kutatását. Kardos Tibor. (Pécs.) Tóth László : XVIII. századi olasz és magyar theológusok harca a felvilágosodás ellen. Kath. Szemle, 46. k., 1932. 180—195. 1. Klimo György pécsi püspök Rómába küldte egyik fiatal papját, Koller Józsefet, kivel egyházmegyéjének történetét akarta megíratni. Az akkori vatikáni levéltáros, Garampi, Muratori tanítványa veszi pártfogásába a magyar papot és összehozza a római dominikánusokkal, kikkel aztán hazatérése után is összeköttetésben maradt. A Nemzeti i Múzeumban őrzött levelezéséből T. érdekesen állítja össze e kör szellemi világát. Janzenista színezetű theológusok akadnak Koller levelezői között, de mindegyiküket fűti a jezsuiták iránti ellenszenv. Mikor Garampi bécsi nuncius lesz, ellátogat Pécsre és buzdítja Kollert, hogy a jozefinizmus ellen olasz theológiai munkákat fordítson. Majd a Febronius elleni küzdelem foglalja le a theológusok figyelmét. T. tanulmányában érdekes hátterét adja a XVIII. századi magyar vallástörténet egyik fejezetének, melyből eddig édeskeveset ismertünk és igazolja, hogy a szellemtörténet módszerei a magyar egyháztörténetben is beválnak. Eckhardt Sándor. Jánossy, Dionys: Die russische Intervention in Ungarn im Jahre 1849. A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. I. 1931. 314— 335. 1. — Kerclinawe, Hugo: Feldmarschall Alfred Fürst Windisch-Craetz und die Russenhllfc 1849. Mitteilungen des öst. Inst. f. Gesch. Forschung. XLIII. (1929,) 325—375. 1. Az orosz beavatkozás előkészítésének és elhatározásának körülményeire hét évtizeden keresztül az egykorúak emlékiratain és a hírlapadatokon kívül csak azok a diplomáciai iratok állottak a történetíró rendelkezésére, melyeket a kormányok már annak idején közzétettek, vagy később befolyásos és kormányhű történetíró (pl. Helfert) rendelkezésére bocsátottak. Ezek alapján azonban a Bécs és Szentpétervár között hónapokon át folytatott s az európai külügyminisztériumokban élénk érdeklődéssel kísért diplomáciai tárgyalások menete nem volt feltárható. így a beavatkozás ténnyé válásának időpontja sem volt ismert s a különféle feltevések, a Kossuth-Görgey ellentét hullámaiban, sok vitára szolgáltattak alkalmat. A diplomáciai és hadi levéltáraknak a világháború után történt megnyíltával lehetőség adódott a szabadságharc külpolitikai iratainak feldolgozására is. A bécsi kormány sorsdöntő lépéséről, az oroszok segítségül hívásáról most egyszerre két figyelmetkeltő tanulmány is napvilágot látott. J. a bécsi Staatsarchiv, a londoni Public Record Office s a belga külügyminisztériumi levéltár diplomáciai anyagát, főként a követi utasításokat és jelentéseket dolgozta fel. Ezek alapján kimutatja, hogy a cár, a monarchia megsegítésére az 1848. évi mozgalmak kirobbanása óta készen állott. Ferenc József szentpétervári követének,