Századok – 1932

Történeti irodalom - Makó és Csanád–Torontál vármegye fontosabb községei. Ism.: Eperjessy Kálmán 79

.80 TÖRTÉNETI IRODALOM. fontosabb községei", a vármegye mai hivatalos neve pedig „Csanád—Arad—Torontál". Sikerült és kevésbbé sikerült részletek váltogatják egymást a könyvben, aszerint, hogy megfelelő szakember vállalta-e az illető fejezet megírását, vagy pedig, ilyennek hiányában, jóakaratú dilettánsnak vagy magának a szerkesztőnek kellett sebtében összeállítani, hogy a mű mielőbb piacra kerülhessen. Az előszó eleve elhárítja a komoly bírálatot, kijelentvén, hogy „nem dolgozik tudományos módszerrel és így nem is vindikálja magának tudományos műként való elismertetését". Jobbára meg is maradt e szerény célkitűzés keretei között, sőt több szempontból még azon követelményeknek sem felelt meg, amelyek egy nem tudományos munkát is köteleznek. A 407 oldalas könyvben mindössze 4 lap jut az 1914 előtti kornak. Ez kivonatnak is kevés, a város alakulásának főbb mozzanatairól sem értesülhetünk belőle. Legalább a szabadságharcot követő évtizedek fejleményeinek elbeszélésével kellett volna kiegészítenie Reizner és Borovszky munkáit, de, nyílván a szerkesztőség intenciójából, a 4 oldalból is csak 25 sor jutott erre a célra. Ezzel szemben hézagpótló és kiemelkedő része a történeti fejezetnek Tarnay Ivor tollából a háború alatti Makónak a viszonyok alapos ismeretére valló rajza, amelyhez csatlakozik az 1919. év első négy hónapjáról szóló kútfőértékű alispáni jelentés a vármegye közállapotairól. Az idegen megszállás ismertetésével a szerkesztő veszi át a szót ezzel a bevezetéssel : „ennek elmondása és bírálata más lapra tartozik". El is intézi a méltatást és bírálatot másfél oldalon. Hasonló szűkszavúsággal mondja el a legutolsó évek történetét, tájékozatlanul hagyva a mai helyzet megértésé• liez szükséges tudnivalókról. A további fejezetekben (97—291. 1.) több-kevesebb készséggel a város mezőgazdasága-, ipara, kereskedelme, a szellemi élet és az egyes intézmények kerülnek tárgyalásra. Figyelmet érdemel dr. Márton Györgytől a földmívelés, állattenyésztés és erdészet alapos ismertetése. A színészet és közegészségügy is szakszerű megvilágítást kapott; a makói gazdaélet rajza isérdekes olvasmány. A hivatalok, egyesületek, sportélet és közlekedésről szóló tudósítás, bár egy szerényebb naptár színvonalán mozog, mégis hasznos adatokat tartalmaz. Az irodalmi fejezetben tanulságos lett volna a városra és megyére vonatkozó bibliográfia összeállítása. Ehelyett szerző „irodalmi lexikont" állít össze sok hibás és hiányos adattal, íróvá avatván mindazokat, akik a helyi sajtóban valaha megszólaltak. Egés.zen különálló részben, helyi szerzőktől, a megyei községek ismertetése következik, amiből azt látjuk, hogy a propagandát a falvakra is kiterjesztették. Egyik-másik községről egészen kimerítő leírást kapunk. Szerzőik helyesen fogták fel feladatukat, midőn az utolsó évtizedek fejleményeit igyekeztek bemutatni. Kiemeljük Magyar bánhegyes leírását, mely a szerkesztőségnek is például szolgálhatna arra, hogy a monográfiával kapcsolatban mit és hogyan kellett volna elmondatni. — Sajnos, ez a rész sem