Századok – 1932

Történeti irodalom - Fodor Ferenc: Egy palócfalu életrajza. Ism.: Szabó István 75

.78 TÖRTÉNETI IRODALOM. tűnik fel először. A hódoltság megszűnése pedig annál érthetetlenebbül tétetett ismételten is 1696-ra, (24, 32 1.), mert más helyen (19.) a török „megszállás" megszűntének időpontjaként 1687 olvasható. Az 1828. évi összeírás értelmezésénél a szerző végzetes elnézést követett el. A baj már ott kezdődött, hogy a rovatos tabellát s az ennek adatait magyarázó, 1829 márc. 24-éről keltezett leírást két külön valaminek tekintette, melyek közül a tabella az 1828, a leírás pedig az 1829. év eredményeit tartalmazná. A tabelláról a szerző azt olvasta le, hogy a szántó 1828-ban 860 pozsonyi mérőt (62. 1.), a leírásból pedig azt, hogy 1829-ben 907 )•, holdat tett ki (63. 1.), holott ez utóbbi szám a szöveg szerint arra vonatkozik, hogy az urbárium behozatalakor („occasione introducti b. urbarii") a faluban 30 >/4 teleknek — telkenként 30 holdjával — 907 > •, holdat mértek ki, de most csak 26 hét-nyolcad telket találtak. Ezek a számok tehát a Mária Terézia-féle úrbéri rendezés adatai. További bajokat okozott a pozsonyi mérő és a hold azonosnak vétele, de az is tévedés, mintha 1828-ban a visnyói határ szántóföldje 860 pozsonyi mérőt tett volna ki. A számot ugyan a tabelláról jól olvasta le, de ez a szám a vetésterületet, (seminatura) jelenti s a szövegben olvasható a további magyarázat, hogy az egész szántóterület — telkenként 48 pozsonyi mérővel (vagyis 30 holdjával) — 1290 pozsonyi mérő, ám ennek egyharmadát minden évben ugarnak hagyják. A szerző észrevette az 1290 pozsonyi mérőt is, de az összeírok terhére rótt „kis tévedés" felett napirendre tért. A terméseredmény átszámításánál megint hiba esett. Az összeírás szerint az évi termés 645 pozsonyi mérő rozs (a szerző a siligo-t kétszeresnek értelmezi) és 860 pozsonvi mérő zab. Ez a szerző számítása szerint 201.04 és 268.32 hl-nek, ez pedig 120.74 és 101.9 q-nak felel meg. „Tehát összesen kereken 80 kg szemből kellett egy-egy visnyói palócnak megélnie 1828-ban !" A valójában azonban annak éppen kétszereséből. A metreta Posoniensis-t ugyanis a szerző hibásan fordította vékának s a 62.53 litert kitevő mérőt hibásan is számította át a véka 31 literével. A helytörténeti kutatás módszeres megszervezésének szükségére mutat ez alkalommal is az a körülmény, hogy a munkánál számos forráslehetőség kiaknázatlanul maradt. Eltekintve például attól, hogy Visnyóra bizonyára Borsod vármegye levéltárában is találhatók adatok, a felhasználtakon kívül más források még az Országos Levéltárban is értékesíthetők lettek volna. Ha csupán a dézsmajegyzékek gazdag sorozatából néhány adatot ragadunk ki, már szemlélhetővé válik a veszteség. A szerző előtt a Patkó és Molnár nevű családok 1672-ben tűnnek fel Visnyón, a jegyzékekből pedig megállapítható, hogy ilyen nevű családok már 1576-ban laktak a faluban, sőt e jegyzékekből egész sora tűnik elő az olyan családneveknek (pl. 1576-ban Bányász, Máté, Uj, Biró, Pásztor, 1605-ben Vass, Kulcsár, Pap, Sólyom, Tóth, Kakuk, Holló, Bakos, Karai, Bajszat, Antal), melyekről az 1554—1672. évi időközt névadatok nélkül áthidaló szerző nem tud. Ε családnevek tehát arra