Századok – 1932
Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 35
56 KRING MIKLÓS. Apathy vocatam . . . cum omnibus suis utilitatibus et appert inentii» quibuslibet ... in quatuor directas partesque similes inter se dividere". 1395-ben több nemes kun possessiójáról Chonkazenthmiklós-, Kyszalas-, Chorbaianoszalasa-, Hamokzalas-, Besemilialzalasáról stb. . . . olvasunk. Kolbász 1405-ben szállásként, 1460-ban possessioként van említve. 1407-ben Zsigmond megengedi Négyszállási Kompolth és· László jászoknak, hogy Négyszállásra jobbágyokat telepítsenek. 1449-ben Kompolth László „porciones suas possessionarias in deseensibus Zenthkozmademyan et Negzallas" eladományozza.1 1438-ban Albert Tul János szálláskapitányt bizonyos szállások birtokában megerősíti „simulcum cunctis eorundem utilitatibus . . ."2 ; 1452-ben az Ilonchuk nemzetség kései leszármazottai elhatározták, hogy sok viszálykodásuknak akként vetnek véget, hogy jakabszállási kapitányságukon megosztoznak. Az osztálylevél szerint az egyik ágbeliek „medietatem, eorum capitaneatus" a másik ágbelieknek békességgel átengedték és kikötötték, hogy az egyik ág esetleges kihalása esetére a másik ág örökölje az illető kapitánysági részt. A nemzetségi társadalmi rend korából származó bírói tiszti jellege a kapitányságoknak ez esetben már teljesen háttérbe szorult ; hisz officium megosztására alig gondolhatunk. Az osztálylevél záradéka már semmi kétséget sem hagy fenn. Ugyanis kimondja, hogy ha az egyik fél jobbágyai a másik félnek „ad porcionem sive capitaneatum" szándékoznának költözni, ebben egyikük se akadályozza meg őket.3 1 Gyárfás I. i. m. III. k. 511. 1. ; 512. 1. ; 525. 1. ; 540. és 642. 1. ;. 553. 1. ; 621. 1. 2 Magyar Tört. Tár, II. k. 202. 1. . 3 Gyárfás I. i. m. III. k. 627. 1. Ez az oklevél jó alkalmat szolgáltat annak megfigyelésére, hogy a nemzetségekből új ágak miként szakadnak ki és hogy a nemzetségi szervezet mikép bomlik fel. 1342-ben Buthemer comes az Ilonchuk nemzetségből valónak mondja magát (Gyárfás I. i. m. III. 481., 1343 : III. 482.). Egy század múlva, 1452-ben Jakabszállási János és Cheke Péter Péter fiai, de genere Buthemer egyfelől, Thetel Mihály _és Péter Ágost fiai „de genere Thomas Ereemen" másfelől egy őstől leszármazóknak mondják magukat. Nyilván mindkét ág az Ilonchuk nemzetségből szakadt ki. (Buthemer az Ilonchuk nemzetséghez tartozott, leszármazottai Buthemernembelieknek mondják magukat, s ha egy más nemzetségbeliek velük egy nemzetségből leszármazóknak vallják magukat, e közös ősnemzetség csak az Ilonchuk lehet.) A kereszténnyé lett ágak más, esetleg pogánynak maradt ágakkal szemben magukat a kereszténységet felvevő — előttük híres — ősüktől leszármazóknak („de genere Buthemer", „de genere Thomas Ereemen") mondták, idővel új, önálló nemzetséget alkotva. — Hasonló jelenséget figyelhetünk meg egy másik esetben is. 1347-ben Kumcheg a Chertan-nembeli kunok kapitánya ; 1371-ben már a Kumcheg leszármazottai külön ágként, helyesebben nemzetségként szakadtak le a Chertan-nemzetség törzséről : Fekete Miklós fia László a Kumcheg-nembeli kunok kapitánya. De a Chertan — mondjuk - — anyanemzetség is tovább él e mellett : 1367-ben Karla János a Chertan-nemzetségbeli kunok kapitánya. (V. ö. Gyárfás I. i. m. III. 487., 492., 497., 498., 503.,
