Századok – 1932

Szemle - Nagy László: Gyöngyösi és a barokk. Ism.: Joó Tibor 458

458tí SZEMLE. vallási kérdésnek nem volt közvetlen jelentősége Bocskay felkelésének előidézésében (1. erre nézve Lencz idézett műveit). — Csak sajnálni lehet, hogy a közlemény mégsem teljes ; nagyrészt a bécfei Staatsarchiv anyagát közli, de hiányzik a bécsi kamarai levéltár több értékes darabja, melyek ezidőszerint nem voltak fellelhetők ; hiíuyzik a kassai, lőcsei, bártfai levéltárak idevonatkozó értékes anyaga — ma hozzá nem férhető —, valamint a kassaiaknak a a pozsonyi országgyűléshez intézett folyamodványa, melynek a debreceni főiskola levéltárában kell lennie. A teljesség kedvéért nem ártott volna jegyzetben, vagy rövid regeszták formájában a Magyar Országgyűlési Emlékekben kiadott iratokra is utalni. A 16. számú irat keltezése, nyilván sajtóhiba következtében, téves ; helyesen 1604. Hézagpótló Asztalos Miklós közlése : A Wittenbergi egyetem magyarországi hallgatóinak névsora 1601—1812-ig, vagyis az egyetem megszűnéséig, illetve a halleivel történt összeolvasztásig. Ezzel kiegészíti id. Révész Imrének, Fraknói Vilmosnak és Fabritius Károlynak, csak a 16. századra kiterjedő közléseit, valamint Bartholomaeides Memoria Ungarorum c. művét, melynek közlése hiányos. A. a névjegyzéket a wittenbergi egyetem anyakönyvéből állította össze, mely még csak 1600-ig van kiadva, — jegyzeteiben kiegészítve a filozófiai kar dékáni könyveinek (főleg magisterré avatások) és a wittenbergi városi templom keresztelési, házassági és halotti anyakönyveinek magyar diákokra vonatkozó adataival, melyek kuítúrtörténetileg érdekes fényt vetnek a wittenbergi magyar diákok életére. A névjegyzék az erdélyi származású (szász) diákokkal együtt 2000-nél több nevet tartalmaz ; a 18. század közepétől erősen apad a magyar hallgatók létszáma. Néhány chemnitzi származású diákot is felvett Α., azt gondolván, hogy ez a név esetleg Selmecbánya is lehet ; ez a közölt esetek egyikében sem látszik valószínűnek. Jó lett volna a túlságosan elírt személy- és helységneveket már a szöveghez csatolt jegyzetekben helyreigazítani ; a névmutató alapján az azonosítás sok esetben nehéz, az ott nyújtott átírások olykor kétesek, sőt tévesek is. — A részletes névmutatóval ellátott, szép kiállítású tartalmas kötet méltó folytatásait érdeklődéssel várjuk. Wiczián Dezső (Sopron). Nagy Lászlő: Gyöngyösi és a barokk. Budapest, 1929. 8°. 56 1. A gyér magyar barokkirodalomnak figyelemreméltó terméke N. kísérlete. Kár, hogy —- mint írja — kiadási nehézségek miatt kénytelen értekezését csupán vázlatos formában kiadni és éppen az általános elméleti kérdésekben -— melyek elsősorban érdekelnek bennünket — csupán eredményeket nyújthat, alapvetés nélkül. Elméletét a barokk szelleméről a külföldi irodalom bőséges ismeretével alakítja ki és már magábanvéve az dicséretreméltó, hogy e sok egymásnak ellentmondó felfogás közepett irányt talál a maga számára, határozott és egységes szemléleti módot. Talán túlságosan is határozott szemlélete, egyszerű, racionalisztikus, szimplifikáló. De ezzel korántsem áll egyedül a barokkról szóló tíz-tizenkét éves nagy irodalomban. Azok közé tartozik, akik — igen helyesen — nem csupán művészeti stílust látnak a barokkban, hanem történeti életformát, melyet a kor művészete is reprezentál. „A barokk-szellem lényege a középkor és a reneszánsz világnézeti hagyományainak szintézise" szerinte s ,,a két világnézeti örökség között összeegyezhetetlen belső ellentéteik miatt állandó lett a feszültség." Az kétségtelen, hogy minden korszellem már meglevő elemek szintézise, de mindig valami gyökeresen új is van benne. N. elmélete szinte