Századok – 1932
Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok - 393
AN JO U-KIRÁLYAINK REFORMJAI. 397 mintájára új pénzt veret.1 Ebben bennfoglaltatik, hogy Magyarország jó és állandó pénzt kap. Hogy biztosítsa az új pénz forgalmát, eltiltotta az idegen pénzek használatát. A királyi pénzek névértéke azonban nagyobb volt az ezüsttartalomnál s ezért az új ezüstdénárvaluta megbukott.2 Azután a cseh garas kiszorítására ennek mintájára veretett ezüstpénzt, de ezzel se m ért célt. Végre sok kísérletezés után átment az arany valutára. Nem lett volna értelme, hogy most Nápolyhoz forduljon, mikor Nápoly is Firenzétől vette a mintát és az olasz kereskedők közül hazánknak a firenzeiekkel volt legélénkebb összeköttetése, tehát természetes, hogy ő is a firenzei aranyforintot vette mintául. A három aranyforint aránya körülbelül a következő. Anjou Károly idézett rendelkezéséből tudjuk, hogy a nápolyi carlinóban 4 tarenus és 19 gran aranysúly volt. Ugyancsak ebből értesülünk a firenzei aranyforint értékéről is, mely 3 tarenus és 18—19 grannak felel meg. A magyar forintról Balogh Albin azt állítja, hogy egy uncia egyenlő 52/5 aranyforinttal. Mivel Villani szerint egy uncia 8 aranyforinttal ért fel, igen nagy lenne a különbség a magyar és firenzei aranyforint között, pedig a kettőt egy értéknek vették. Például három breslaui polgár elismervényt adott arról, hogy a püspöktől és Arnaldus collectortól átvett ,,1000 florenos auri boni de Florentia seu Ungaria". Majd ismét ,,ducentos florenos auri boni de Florentia seu Ungaria".3 Ellenben Károly Róbert az 1342-i szerződésben elrendeli, hogy az aranyforintot 90 teljessúlyú dénárral kell beváltani és elfogadni. Ha Balogh Albin számítását vesszük alapul, amely szerint egy dénár körülbelül egy grannal volt egyenlőértékű, a magyar forint értéke 4 tarenus és 10 gran lesz, tehát középhelyet foglal el a firenzei és nápolyi aranypénz között. A magyar forint súlyra felülmúlta a firenzeit, de finomságra mögötte maradt.4 A lucrum camerae nálunk is sok baj forrása volt, mint 1 Anjou-kori Okmánytár. II. k., 59—60. 1., 51. sz. 2 Hóman B. : A magyar királyság pénzügyei stb. 84. 1. 3 Mon. Vat. Bohemiae. II. k., 1089., 1090., 1095. sz. 1360-ból. 4 Balogh Albin : Adalék a magyar pénztörténethez I. Károly idején. A pannonhalmi főapátsági főisk. évkönyve az 1914—1915-i tanévre. 150. és 118. 1. Károly Róbert elrendeli, hogy a firenzei mintájára verjenek aranyforintokat, ,,sed aliquantulum ponderaciores, quorum quattuor current pro marca fini argenti, très vero et dimidio pro marca pagamenti". L. Szekfű : Oklevelek I. Károly pénzverési reformjához. Tört. Tár (Új folyam. XII.) 1911 7. és 12. I. Helyes tehát Hóman számítása, mely szerint a firenzei arany súlya 3-53133 g volt, a magyar aranyé 3-55851 g. Magyar pénztörténet. 98. 1.
