Századok – 1932
Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok - 393
AN JO U-KIRÁLYAINK REFORMJAI. 395 emlékét ki akarta irtani s azért új pénzt veretett, a karolensist (earlino). A justiciariusok kihirdették, hogy az új pénzt állandóan verik „de fino auro et legali próba et assagio et vocatur Karlensis."1 A karolensishez a firenzei aranyforintot vette mintául, mely tudvalevőleg 24 karátos arany volt s 1252-ben 20 soldot ért. Később az ezüst változó értéke következtében a piacon a soldók száma is változott, míg a bankok számára törvényileg 29 soldóban állapították meg az aranyforint értékét (1271).2 Károly rendelete szerint a karolensis a finom aranyból 4 tarenust és 19 grant tartalmaz és 3/8 más grant. Ilyenformán 4 karolensisben körülbelül annyi finom arany legyen, mint 5 aranyforintban, vagyis 19 tarenus és 19 gran. A verésnél jelen lesz a kúria részéről egy megbízható egyén, aki ellenőrzi, hogy „ne történhessék valami csalás." Egy uncia után 1 tarenus és 7 gran lesz a lucrum.3 Az arany tarenus körülbelül 2/3 finomságú (16% karát), úgyhogy 12 unciás arany font tartalmazzon a finom aranyból 8 unciát és 5 tarenust, a többi 3 uncia és 25 tarenus részben rézből, % részben újezüstből álljon. Károly ezüst karolensist is veretett a toursi garas mintájára. Mikor 1277-ben bérbeadta Niccola Trarranak a messinai zeccát (pénzverőt), kötelességévé tette, hogy egy font új pénzben 7% tarenus és 35 soldo legyen a tiszta ezüstsúly s egy font aranyból 8 uncia és 5 tarenus kerüljön ki.4 1278-ban alapította meg a castel capuanoi zeccát, melynek élére a firenzei Francesco Formicát állította s itt készültek az első arany carlinok a firenzei aranyforint mintájára.5 A pénzverőt általában egy évre adták bérbe. II. Károly például a Peruzzi-céghez tartozó Cacillino Illibrandinak és társainak adta bérbe az ezüst karolensis verését május 28-tól a következő év május 27-ig. Ez idő alatt kötelesek egy font ezüstből 4 karolensist verni, egy unciára 60 ezüst karolensis számíttatik és a 40.000 font ezüst után a kúriának 600 unciát fizetnek. Azonban, úgylátszik, nem bizonyult jó üzletnek 1 La legislazione Angioma. 66. 1. (1278. LI. t.-ο.). 2 Peruzzi S. L. : Storia del commercio e dei banchieri di Firenze ecc. Firenze, 1868. 107. 1. 3 Minieri Riceio : Saggio di codiee diplomatico formato sulle antiehe scritture dell'archivio di Stato di Napoli. Napoli, 1872—82. II. k., 187. 1. Johanna idejében már változik az értékviszony, ő egyik rendeletében kifizetésről intézkedik „in florenis quinque per unciám computatis ... ad rationem de tarenis quinque et granis quatuordecim pro qualibet florenis auri". Pergamene della r. zecca. vol. 43. 1 Minieri Riccio : II regno di Carlo I. d'Angiô dal 2 gennaio 1273 al 31 dicembre 1283. Arch. stor. Ital. s. III. vol. 26 (1877) 207. 5 Yver i. m. 293. 1.
