Századok – 1932

Szemle - Melichár Kálmán: A zsinatok. Ism.: Tóth László 359

szemle. 359 dig lehetőleg technikai, összetevőre esetleg kevés tere jutott. Aki pl. erődítéstant bármily vázlatosat is, belőle akarna tanulni, ugyancsak csalódnék várakozásában. Itt-ott túloz. Spengler elméletét egészen helyes korrekciókkal alkalmazza. Mikor ellenben fogalomkultuszában „seelische Veranlagung", „Sonderneigung" s hasonlókról beszél, ismét elő kell államink a szkepszissel, mert ezek a kitételek jelezhetnek és jeleznek is igen komoly hatóerőforrásokat, de a tudomány szempontjából édeskeveset mondanak. Közbeiktatásuk után ugyanolyan sötétben járunk, mint előbb. Nagyon érdekes és jól bizonyított megfigyelése, hogy a tengeri harc módszerei mindig előtte járnak a szárazföldinek. Nagy Fridrik katonai egyéniségének és taktikájának beállításában pedig mintha csakugyan túlhaladná előzőit. Szóval eredetiség bőven akad a műben. S ha sokban nem is érthetünk vele egyet, azt tartjuk, hogy alkotó historikusnál mégis az eredetiség a legfontosabb. Gondolkozó kutató gondolatébresztő művét vesszük ebben a jól tájékoztató illusztrációkkal is bőven ellátott kötetben, s az érdeklődők, hibáival együtt is, szívesen fogják olvasni. Tőth Zoltán. Melichár Kálmán: A zsinatok. Budapest, 1932. 8° 164 1. (Szent István könyvek, 98. szám.) Katholikus szellemű népszerűen írott összefoglalás, amely inkább az egyházjog, mint a történelem szempontjait tartja szem előtt. Csak a zsinatok egyházi vonatkozásaival foglalkozik, ezért a középkori zsinatok világi jogi ós társadalomtörténeti jelentőségét egyáltalán nem is érinti. Munkájának első harmadában a ma érvényes zsinati jog történeti fejlődését írja le, míg a hátralevő rész a húsz egyetemes zsinat rövid történetét tartalmazza. Befejezésül pedig a fontosabb zsinati iratgyüjteményeket és monográfiákat ismerteti. Munkája, bár széleskörű, de inkább csak a régi irodalomban járatos olvasottságról tesz tanúságot, a tudományos módszer szigorú alkalmazása híjján meglehetős szétfolyó s célját éppen ezért nem mindenben éri el. A magyar zsinatok történetének összefoglalását kár volt mellőznie, aminthogy a magyar vonatkozások csak ötletszerűen vannak felvéve. Az irodalom ismertetése elég sikerült volna, de ez is hiányos; hogy csak a legfontosabbakat említsük, hiányzik a konstanzi zsinatnál Finke alapvető aktapublikációja, a tridenti zsinatnál pedig a Görres Gesellschaft által Stefan Ehses vezetése alatt megindított s ma is folyamatban lévő sok kötetes anyagközlés. Az ismertetett művek pontos könyvészeti leírása is hiányzik, ami a könyv inkább laikus olvasói számára éppen olyan nehézség, mint a zsinatok kronológiai összeállításának a hiánya. Tóth László. Hirsch, Hans : Der mittelalterliche Kaisergedanke in den liturgischen Gebeten. Mitteilungen d. öst. Instituts f. Geschichtsforschung. 44.(1930) 1—20.1. —Erdmann, Carl : Der Heidenkrieg in der Liturgie und die Kaiserkrönung Ottos I. U.o. 46 (1932) 129—142. 1. Ε szoros kapcsolatban levő két tanulmány, melyek közül a második az első eredményeit helyesbíti és kiegészíti, új oldalról, liturgikus források alapján világítja meg a X. századi magyarság európai helyzetét. Kiindulópontul a császárkori liturgiának nagypénteki imája szolgál, mely többek között áldást kér a császár fegyvereire a pogány népek ellenében. Ez a változatlan formájú császár-ima fellelhető a IX. és X. század liturgiájában is és általános ismertségénél fogva kapcsolatot teremtett a pogányok elleni küzdelem követelménye és a császári méltóság között. Különösen a X. század második felének liturgiája mutat fokozott érdeklődést Ottó és serege iránt, ami a magyarok