Századok – 1932

Szemle - Vajthó László: Magyar irodalmi ritkaságok. Ism.: Torma Péter 350

350 szemle. adatokat, némileg értékesek ezenkívül a Mátyás korára vonatkozó adatok, míg a többi nem egyéb, mint a magyar krónikának átstilizálása. Mielőtt hazájába visszatérőben a Mátyásnak dedikált munkát neki átadhatta volna, a király meghalt. Még ő tartotta felette Székesfehérvárott a halotti beszédet, majd nyomban elhagyta Magyarországot és életének még hátralévő két évében nagy munkájának második redakcióján dolgozott. Ε munkájában kritikátlanul hordta össze az anyagot ; csak azok a részek nagyobb érdekűek, melyekben a korabeli eseményeket vázolja. (Ransano magyarországi tartózkodásáról a régebbi irodalom (Ferrari, Czvittinger stb.) keveset tud, ezt is tévesen, Fraknói (Hunyadi Mátyás király, Bp. 1890. 353. 1.) és Schőnherr (Hunyadi Corvin János, Bp. 1894. 73—5. 11.) már többet magyarországi útjának céljáról. Életéről és munkásságáról kimerítő monográfia F. A. Termini-é : Pietro Ransano umanista palermitano del sec. XV. (Palermo, 1915.), ahonnan a közölt adalékhoz az anyag nagyrészét merítettem. A magyar vonatkozású adatokat nem ismerte, nem tudott a Mátyásnak dedikált kódexről, az Epitomának pedig csak oly kiadását ismerte (Sambucusé, Bécs, 1558), melyből hiányzik a dedikáció és a Mátyáshoz intézett beszéd. Huszti József egy irodalomtörténeti vonatkozás kapcsán hívja fel Termini munkájára a figyelmet (Angelus Callimachus Siculus költeménye Báthori Miklóshoz. Magyar Könyvszemle, 1929., 8—14. 11.). Hoffmann Edith téves megállapításokat fűz a kódexhez (Régi magyar bibliofilek, Budapest, 1929. 178. 1.). A Bibliotheca Corvinában (Budapest, 1927.) Ransano kézirata 62. számmal van jelölve (66. 1.) ; tulajdonképpen nem kellett volna felvenni a katalógusba, mert Mátyás király könyvtárában sohasem állott. Ransano Epitomájának kiadásait 1. Bartoniek Emma i. m.-ban, 52. 1. 928. sz. A beszédet újabban kiadtam a Monumenta Latina litteraturam Hungaricam illustrantia c. sorozatban.) — Callimachushoz (Filippo Buonaccorsi) megjegyzem, hogy Experiens melléknévvel is, melyet ő maga vett fel, többször emlegetik. Magyarországi tartózkodásáról Á. (18—9. 1.) nem emlékezik meg. Az Analeeta Nova (Ábel-Hegedüs, Budapest, 1903.) legalább Bonfinivel kapcsolatban említésre méltó (26—27. 1.). A Galeottóról szóló rész nem elég hű ; nem tudjuk olyan pontosan életkörülményeit, amint Á. leírja. Például sem születésének, sem halálának évét nem tudjuk biztosan (27—28.1.). A Mátyásnak dedikált epigramma-gyüjtemény szerzője Ugolino (nem: Ugolini) de Vieri, ismertebb néven Ugolino Verino (29. 1.). A tulajdonnevek írásában általában nagyobb következetesség lenne kívánatos : Bonfinius (Bonfini) Antal Márk, viszont Brandolini Aurelius, Galeotto Marzio, Carbo Lajos, Aeneas Sylvius (de : Enea Silvio is). Legjobb volna az olaszoknál az olasz nevet megtartani, tehát : Lodovico Carbone etc. Á. munkája egyébként rendeltetésének igen jól megfelel s azok, akik e kor történetének forrásait ismerni akarják, az ily könyvektől várt kellő útbaigazítást benne megtalálhatják. Ha végül a 7/a—e füzetekhez majd még egy névmutató is fog járulni, a közelmúltban az élők sorából eltávozott érdemes tudósunk gondos munkája teljesen meg fog felelni kitűzött céljainak. Juhász László (Szeged). Bessenyei György : Tariinénes utazása. Budapest. 1930. 8° 4391. — Magyar Irodalmi Ritkaságok. Szerkeszti Vajthó László. Kiadják a magyar középfokú iskolák tanárai és tanulói. (Egyetemi Nyomda Budapest, 1929—31.) Vajthó, a budapesti Berzsenyi Dániel-reálgimnázium tanára tanítványaival 1929-ben kiadta Bessenyei György kéziratos eposzát, a Hunyadi-1, a következő évben pedig szintén