Századok – 1932

Történeti irodalom - Forbát Eugen: Die Geschichte des Handels und des Pressburger Handelsstandes im XVIII. Jahrhundert. Ism.: Paulinyi Oszkár 341

344 történeti irodalom. a városban bérelt raktárakban.) A század derekán pedig mindehhez hozzájárul még a bécsi udvar vámpolitikája, mely a magyar piacot a hazai kereskedők rovására teljesen az osztrák kereskedelem számára sajátítja ki. Kétségtelen, hogy mindezeknek a tényezőknek az ismerete elsőrendű fontosságú a pozsonyi kereskedelem megismerése szempontjából. De amikor F. ennyivel megelégedett, ezzel inkább csak a kérdés gazdaságpolitikai részének megismeréséhez segített hozzá. A leghalványabb képet sem nyújtja azonban arról, hogy e különböző tényezők hatása alatt maga a pozsonyi polgári kereskedelem tulajdonképen miként alakult. Eltekintve attól, hogy e kereskedelem hordozóit a függelékből személy szerint megismerjük, az egész idevágó kérdéskomplexumra nem kapunk feleletet. A függelékből látjuk ugyan, hogy e kereskedelem már az egyes üzletágak szerint specializálódott, de hogy közülök az egyes korszakokban melyik, miként van képviselve s melyek játsszák a legfontosabb szerepet, ennek megállapítását mi sem kísérelhetjük meg, mert F. nem hozza következetesen a szükséges adatokat. Nem hallunk az egyes kereskedőházak üzeméről, sem azok méreteiről (alkalmazottak száma, üzleti tőke, üzleti forgalom nagysága), sem jellegéről (mennyi a kis-, mennyi a nagykereskedő, illetőleg mennyiben jelentkezik még a két típus együttesen?). Vagy hogy melyek a kereskedelem fő árucikkei, mennyiben csak helyi jellegű az s mennyiben van része a távolsági forgalom lebonyolításában, a helyi piacon kívül hol talál és mekkora érvényesülést — főként az idegen vásárokon — a pozsonyi kereskedő — minderről halvány képet sem nyerünk. Hasonlóképen érintetlenül marad a hitelkérdés is. Épp így nem látjuk, mily szerepet foglalt el a kereskedőosztály a városi polgárság társadalmi struktúrájában, tagjai közül kik és mennyien voltak időnként tagjai a külső tanácsnak, mikor mily számban a belső tanácsnak? Arra vonatkozólag, hogy a kereskedőosztály mekkora részét viselte a városi közterheknek, találunk ugyan kimutatást a kereskedő-céhre évenként kivetett adótételekről, de e számok keveset mondanak. Egyrészt nem tudjuk, vájjon ezek az összegek a céhtagoknak a kereskedelmi tevékenysége után kivetett adóterhet jelentik-e, avagy bennük foglaltatik már az egyéb adóalapjaik (például ingatlan) után fizetendő adórész is? Másrészt E. feleslegesnek gondolta megállapítani azt, hogy mennyi volt Pozsony város egész adóterhe s mennyi a többi gazdasági ág részesedése, pedig ezen az alapon nyert arányszámokból következtetést vonhattunk volna arra a szerepre, melyet a város gazdasági életében a kereskedelem betöltött. Az a 2—3 adat, amelyeket e vonatkozásban F. az 1718—20. évekből talált, eléggé fölhívhatta volna figyelmét egy ilyirányú statisztika jelentőségére. Azt olvassuk ugyanis, hogy 1718—1720. években Pozsony városnak 30.000, 32.000, illetőleg 20.000 forintnyi adójából a 26, illetőleg 24 tagot számláló