Századok – 1932

Történeti irodalom - Forbát Eugen: Die Geschichte des Handels und des Pressburger Handelsstandes im XVIII. Jahrhundert. Ism.: Paulinyi Oszkár 341

342 történeti irodalom. der Renaissance" fejezetcímek szerint. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy F.-t talán forrásanyagának egyoldalúsága vezette félre, mert a fejlődés ilyen menetének föltételezését az általa elibénk tárt adatok sem engedik meg. A kereskedő-céh memorandumai a század második felében épp úgy a szükség és meddő küzdelem képét mutatják, mint a század első feléből valók. S az egyetlen — egyébként fogyatékosságánál fogva messzebbmenő következtetésekre kevésbbé alkalmas — összeállítás, amelyből a pozsonyi kereskedelem valóságos alakulására némi következtetést lehetne vonni, nevezetesen a céhtagok számáról szóló kimutatások, sokkal inkább a hetvenes éveket mutatják helyi vonatkozásban a konjunktúra kedvezőbb korszakának, mint a századvéget. Az eredetileg 30 taggal megalakult céh létszáma ugyanis az első évtizedekben visszaesik, majd 1724-ben ismét eléri az eredeti 30-as számot, hogy azután kisebb ingadozásokkal 1744-re 40-ig s 1765-re 50-ig emelkedjék ; az 1772—75. évek mutatják 61-gyel a legmagasabb létszámot, míg az erre következő évek ingadozó irányzata után 1786-tól egyenes vonalban 1800-ig 51-re csökken a pozsonyi polgári kereskedők száma. F. előadása során sok adatot sorol fel, amelyek beszédesen bizonyítják, hogy a város gazdasági élete ekkor már túlnyomó részben külső, a városgazdaság hatalmi körén kívül eső tényezők függvénye. Ezek valóban ráeszméltethették volna F.-t, hogy a pozsonyi kereskedelem XVIII. századi alakulását e tényezők, főként pedig az államhatalom egyre céltudatosabb merkantilista politikájának kihatásaiban vizsgálja. Ez alapon sokkal nagyobb eredménnyel állapíthatta volna meg a fejlődés természetes fázisait. Sajnos, az adatoknak ilyen megértését Forbát művében épp oly hasztalan keressük, mint Echkart Ferenc művének az ismeretét, mely pedig kutatásainak hasznos útmutatója lehetett volna.1 A fenti módon megállapított korszakokon belül F. nagyjából azonos tárgyi csoportosítással fűzi valamelyes formai egységbe terjengős részletességgel előadott adatait. Ezek az adatok bőségesen körítve értéktelen, de Forbát figyelmét felette lekötő érdekességekkel, részben a céhnek szorosabb értelemben vett belső életére vonatkoznak (az egyes céhtisztségek, úgymint a céhmesteri, jegyzői, ügyészi, hírnöki tiszt viselőinek névsora, a tisztségek betöltésének módozatai, a céhtagok fölvétele, felvételi illetékek, a céhfegyelem és a céhlevél rendelkezéseinek megóvása, a céhtagok száma és együttes adóterhei évenkinti kimutatásban), részben pedig annak a szívós, de többnyire csak részleges sikert vagy kudarcot hozó küzdelemnek az emlékei, melyet a céhnek a rajta, illetőleg a városon kívül álló elemekkel kellett mindegyre kiújulón folytatnia a polgári kereskedelem 1 A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon Mária Terézia korában, Bpest, 1922.