Századok – 1932

Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261

zrínyi történetszemlélete és a barokk. 305 Ezzel individualizmusa is transzcendens magaslatra emelkedik. Az egyén értékét nem önmagában, pusztán individuális mivoltában látja, hanem egyénfeletti vonatkozásában : a nagy embert illet meg egyedül különös személyes méltóság, mert· ő Isten küldötte e földön. Ő az az egyetlen, akinek érdemeiért Isten segíteni alászáll. Nagyságát és jelentőségét ez a küldetés adja és éppen ez emeli a sokaság fölé. A végén Zrínyi egész gondolatvilágának középpontjába ez a transzcendens vonatkozású individuum kerül, a gondviselés férfia, Isten bajnoka e földön, minden áhítozása és reménysége feléje irányul és misztikus mondatkört fűz alakja köré.1

Ebben a gondolatkörben azután ismét felmerül a történetnek naturalisztikus szemlélete, mely itt az ő annyi benső ellentéttel vívódó nagy lelke egy csüggedt pillanatának kifejezője : „De nem mindenik seculumban születik fenix, és sok száz esztendeig kell fáradozni a természetnek, meddig formálhat oly embert, a ki a világ s országok megbotránkozásának gyógyítója legyen s maga nemzetének megvilágosítója. Ilyen vala a mi jó Mátyás királyunk. . . . De mivel hogy a természet ezen az ő alkotmányán sokat fáradt, hihető, hogy meg is fáradt : mikor nyugszik meg másnak építésére, nem tudom. De legalább az mi időnkben inkább kívánható hogysem reménlhető gondolat."2 Joó Tibor. ι 1 Hadtud. m. 181. 1. 2 U. o. 136. 1. Egészen hasonló gondolatot vetett fel pár éve W. Pinder : Das Problem der Generation in der Kunstgeschichte Europas, 1927., mikor azt állapítja meg, hogy a nagy mesterek születése időről-időre egy pár évre halmozódik, s aztán hosszabbrövidebb ideig pihen a természet. 20 Századok. 1932. VII—VIII.