Századok – 1932
Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261
zrínyi történetszemlélete és a barokk. 2S1 A barokk két századának majd egész politikai-históriai irodalma Macchiavelli tanaiból indul ki, azokkal szemben foglal állást. Ő volt az, aki először fogalmazta meg azokat a problémákat, amelyek az újkor emberét foglalkoztatni kezdik, midőn a középkor dogmatikus világnézete hitelét veszti és az új feleletek kutatása megindul. A barokk azonban csak a problémákat veszi át a firenzei humanistától, megoldásai egészen újak lesznek, akár az egyházi, akár a felvilágosodott gondolatkörben keresik őket. Zrínyi szintén tanult Macchiavelli tői, nélküle el sem képzelhető elmélete, de végső elemeiben, morálja és metafizikája tekintetében pontosan ellenlábasa. A Zrínyi—Macchiavelli probléma éppen ez a kettős viszony, az, hogy a mélységesen keresztyén Zrínyi hogyan kerülhetett olyan szoros viszonyba a pogány olasszal, kiből az istenhit és a keresztyén erények tisztelete teljesen hiányzik, sőt éppen ellenkező értékrendszert állít fel és szemrehányást tesz a keresztyénségnek. előrevetve Nietzsche vádját, hogy az emberiséget alázatossá, férfiatlanná, ernyedtté tette.1 Viszonyuk igen szoros. Zrínyi könyvtárában ugyan ott voltak a korabeli antimacchiavellisták könyvei, Botero, Ammirato, Boccalini, Bodin művei, de saját antimacchiavellista elméletét inkább közvetlen kritikai meditációk folyamán érlelte ki. Ebben az elméletben nagy határozottsággal tükröződnek azok a problémák, melyek már a XV. és XVI. század feladott teóriában és a külső események alakulásában egyaránt, s melyeket Magyarország különösen súlyos viszonyai közt kialakítójuk nagy intenzitással élhetett át, s tükröződnek azok a feleletek is, melyeket a renaissance világnézetének csődje után, de immár megsemmisíthetetlen eredményei, következményei alapján a reakció találhatott, melyekben a késő renaissance pogánysága, a korai barokk restaurációs középkori vallásossága és az újkori humanisztikus-pantheisztikus szekularizmus ébredező szelleme játszák nyugtalan egyensúlyjátékukat, — előidézve azt a benyomást, melyet a klasszikus kor barokknak érezhetett, — s melyek Zrínyi sokrétű személyiségéből nagy spontaneitással törhettek fel. Ε két férfiú viszonya szemléltető példája a két egymásra következő kor viszonyának is.2 Mert nem szabad soha 1 Disc. II. 2. 2 Körösi Sándor : Zrínyi és Macchiavelli c. tanulmánya bőven közöl párhuzamos helyeket kettőjük műveiből, s így ma is igen tanulságos, bár magyarázata a felszínen mozog. Irodalomtörténeti Közlemények 1902. 142. s köv., 277. s köv. 11.
