Századok – 1932

Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261

274 joó tibor. jegyei közül s csak egyik változatként vesszük fel. Joël például már idézett művében nem is a kényszerben, a hatalom erőszakában látja a lényeget, hanem sokszorosan hangsúlyozza, hogy az abszolutizmusnak is az egyesülés, az egységbetartozás, az odabízás, a Bindung egyetemes vágyának önkéntessége volt az alapja, s ez a barokk legmélyebb lényege. Ezzel szemben azonban rá kell mutatnunk azokra a roppant erőteljes eredeti és minden tekintetnélküli abszolutisztikus tendenciákra, melyek e korban nyilvánvalóak, s nem koncentráció-vágyból, hanem a túlhajtott individualizmusból születtek. Ez is, az is ott van egymásmelleit. A nemzeti összefogás célját is a kor viszonyok jelölik ki : a török kiűzése ez a cél. Feltétele pedig a fegyelmezett nemzeti hadsereg, szakképzett tisztek és a magas hadművészetben jártas vezérek alatt. Zrínyi erre készíti magát elő gondos önnevelés által. A fiatalember, aki kedve ellenére kerül iskolába és mindent elkövet, hogy onnan megszabaduljon,1

mihelyt maga ura lesz, az antik íróktól kezdve a legfrisebb röpiratokig gyűjti a könyveket, hét nyelv köréből, szorgalmasan tanulmányozza őket és anyagává teszi az önszemével meglátott problémákon fáradozó gondolkodásának. Ε művek főként históriai, politikai, hadtudományi természetűek s olvasójuk elsősorban a katona szemével olvassa őket, mert hazája megmentését háborútól várja. A hadakozásban lát „hazánk szolgálatára leghasznosabb állapatot" kora viszonyai között. Ifjúkora azonban a béke ideje, „ha annak kell mondani a török rablásit", írja csúfondárosan, s mivel ebben az időben tapasztalásból a hadművészetet nem tanulhatta, fordul a história felé. Tanulni akar az elmúlt idők példáiból és fellelkesedni a tettre, ebben jelöli meg több helyen maga is szándékát. „Azokbul mind tanultam, mind megbátorodtam", írja. S ami okulást és példát nyert, azt honfitársai elé is odaállítja buzdításul műveiben. Erre a pragmatikus szempontra lépten-nyomon rábukkanunk.2 Az itt elemzett előszó és dedicatio, ha egészükben tekintjük át őket, páratlan szépségű prózájukkal Zrínyi teljes alakját elénk állítják, telve a hazájának szolgálás vágyával, 1 Fraknói Vilmos : Zrínyi tanuló évei. Budapesti Szemle 1917. 170. k. 2 így Mátyás királyról írva a bevezető sorokban általában ilyen pragmatikus okra vezeti vissza a históriaírást. Egyik aforizmájában azt olvassuk, hogy azért „jó históriát olvasni", mert semmi új nincs a nap alatt, s „az a boldog és bölcs, aki más kárán tanul". Hadtud. m. 135—6., 256. 11. V. ö. 195—8. 11.