Századok – 1932

Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261

zrínyi történetszemlélete és a barokk. 269 Már maga az a külső kép, melyet Tollius Jakab, a holland tudós, 1660-ban Csáktornyán járván, Zrínyi várkastélyáról feljegyez, a barokk nagyúr rezidenciáját tárja elénk. Az erős várban pompázó épületek, fényes berendezés ; az oszlopcsarnokban a töröktől zsákmányolt zászlók, drágakővel, arannyal ékes fegyverek, a bán hőstetteit ábrázoló képek ; ott van a kastélyban a híres gazdag könyvtár, a fegyvertár, a kincstár éremgyüjteménnyel és festményekkel ; a várúr és családja pedig olvasott, művelt emberek.1

De vájjon egyszerűen arról van-e itt szó, hogy a korszellem hatására máról holnapra teremtetett meg ez a miliő, s az a szellem, mely létrehozta? Ne inkább a család régi előkelőségére, nemzedékről-nemzedékre növekedő hatalmára, gazdagságára, harcos életére és a várúr diszpozícionális művészi és tudományos hajlamára gondoljunk? Vagy nem kell-e ugyancsak erre az öröklött diszpozícióra, s hozzá a családi hagyományok és a személyes közéleti állás kötelező erejére gondolni, nem pedig egyszerű korhatásra, amikor Zrínyi személyiségének a struktúrájában, — melyben, mint láttuk, költői, hadi, tudományos képességek mind a politikai cél szolgálatában állanak, — a barokk koncentrációt, a különböző· erőknek közös cél által való organizáltságát véljük felismerni? Inkább pszichológiai, mint történeti forrású jelenség ez. Vagy ott van egy másik tipikus barokk jelenség. A kor költészetét általában eszközi, tendenciózus és reprezentáns jelleműnek tartják.2 A Zrínyiász kétségtelenül ilyen jellemű. De a kor hatás helyett ne inkább abban a mélyen személyes motívumban keressük ennek az eredetét is, hogy költői tehetsége, csakúgy, mint többi hajlamai, egész mivoltát átfogó politikai tevékenysége szolgálatában áll? A jelenségnek inkább strukturális-pszichológiai oka van, akár az előbbi esetben. Stílusára is alkalmazhatjuk a barokk kategóriáját. De minden kimutatható közvetlen irodalmi hatás mellett nem érezhet jük-e az ódai zengésű tragikus páthosz benső alapjául ugyancsak a politikai elhivatottság és felelőségtudat egészen szubjektív, mélyen élményszerű megrendülését? Vagy 1 Jac. Tollii Epistolae Itinerariae, Amsterdam, 1700. 237. s köv. 11. Idézi a Bibliotheca Zrinyiana, Wien, 1893. III. s köv. 11. 2 Legújabban és legalaposabban fejtegeti G. Müller. Lásd H. Neumann und G. Müller : Höfische Kultur 1929. 136. s köv. 11. Strich már idézett tanulmányában ugyan éppen az ellenkezőjét állítja, a szubjektívizmust, a bensőségességet. Az igazság a középúton van : tiszta személyes líra és tendenciózus-reprezentatív költészet egyaránt megtalálható ekkor is, mint bármely más korban.