Századok – 1932

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Gróf Klebelsberg Kunó 257

mint félszázadra volt szükség, míg az ő zseniális elgondolása és szervező ereje megteremtette a magyar történetkutatásnak ezt a conditio sine qua non-ját. A magyar történettudomány ezzel a három alkotással jutott el oda, hogy levethesse a gyermekcipőket. Nincs kifejezésünk, amellyel iránta érzett hálánkat méltó szavakba önthetnénk. A fehér asztalnál, amikor drága idejét nekünk szentelte, ismételten kifakadt a Koppányok romboló pogány szelleme és a könyvtárpusztító Csák Péterek kulturátlansága ellen. Ügy éreztük akkor, amikor hangja valósággal a szenvedély fokára emelkedett, hogy az alkotó munkának, a kultúrának és a tudománynak mély meggyőződésű apostola tart nekünk valóságos hegyi beszédet, aki ebben a szerencsétlen országban a kulturátlanság utolsó maradványait is ki akarja irtani, mint valamikor Szent László király a pogányságéit. Valóban, nekünk valóságos Szent Lászlónk volt, az a csodálatos vezér, akit mindenikünk a legnagyobb lelkesedéssel követett, mert mindenikünk tántoríthatatlanul hitte, hogy az ő vezetése alatt győznünk kell és munkánk kitűzött távoli céljait el fogjuk érni. Ö forrást fakasztott nekünk a sivatagban, s amikor azt hittük, hogy Társulatunk és tudományunk az elsorvadást el nem kerülheti, nemcsak új életet adott nekik, hanem a virágzás magas fokára emelte őket. A kérlelhetetlen halál megirigyelte őt tőlünk, alattomosan leterítette az apostolt, a vezért. De csak a testét, szelleme, amely nekünk oly őszintén