Századok – 1932

Szemle - Pleidell Ambrus: Bernát Gyula megjegyzéseihez 245

szemle. í 245 milyen felfogás vezette azokat a tényezőket, amelyek egy új gazdasági rendszer kialakulásának vetették meg az alapjait. Rámutathatok evvel kapcsolatban arra is, hogy ennek az országgyűlésnek a tárgyalási anyaga gazdaságtörténeti szempontból könyvemben nyert először feldolgozást, az olvasó tehát joggal várhatna ennek a munkának az eredményéről érdemleges tájékoztatást. Minden olyan kritikának, amely hivatása magaslatán áll, kell a megbírált munka iránt annyi objektív jóindulatot tanúsítania, hogy igyekezzék annak legalább gondolatmenetét megérteni és azt másokkal is megértetni s nem csupán a részletekben kifogásokat keresni. Minden konstruktív kritikának ez az alfája, ahonnan kiindulva, az esetleges hiányokra rámutatva, egyszersmind megmondja, hogy azok felfogása szerint miképen volnának kiküszöbölhetők. Bernát Gyula. Bernát Gyula megjegyzéseihez — mondanivalónkat a szerkesztőség kívánságára nagyon rövidre fogva — a következőket fűzzük r Kautz szóbanforgó művének 151—152., 165., 313—319., 352—353., 361. és 456—459. lapjain, Acsádí Ignác pedig ,,A magyar jobbágyság története" című, egyébként elfogult munkája negyedik könyvének (A jobbágyvédelem kora) negyedik fejezetétől (József császár és a jobbágyság) kezdve, a 396—544. lapokon, összesen tehát 149 lapon, Bernát Gyulánál csak néhány lappal rövidebben, foglalkozik a jobbágyság felszabadításénak kérdésével. Acsádí munkájának ötödik könyve, amely ennek a 149 lapnak kétharmadrészét teszi ki, egyenesen „A jobbágyság felszabadításának kora" címet viseli. Tudomásunk szerint ezekből a munkákból sem bővített, sem rövidített kiadások nem jelentek meg, félreértésről tehát szó sem lehet. „Levéltárosi szemszögből nézve" Bernát Gyula könyvéhez, nem szóltunk s nem is szólhattunk hozzá, mert annak a levéltárügyhöz semmi köze nincsen. Ha a szerző arra gondol itt, hogy a levéltárakban bizonyára akad tárgyára vonatkozó forrásanyag (amiről mi nem is beszéltünk, annyira természetesnek tartjuk) és azért tesz. szemrehányást, hogy azt bírálatunkban nem soroltuk fel, kétségtelen, hogy a levéltárakból meríthető forrásanyagot nem nekünk a könyv megjelenése után, hanem neki a könyv megírása előtt kellett volna összegyűjtenie. Ami pedig a pozsonyi országgyűlések anonymus követeit illeti, arra a könyvtárat kitevő irodalomra utaljuk a szerzőt, amely Béla király szintén anonymus jegyzőjének a kilétét igyekszik tisztázni már hosszú évtizedek, sőt évszázadok óta, — hogy belássa, mennyire fontos az, ki tett, mondott vagy írt valamit. Mit szólna Bernát Gyula hozzá, ha könyvet olvasna például a negyvennyolcas szabadságharcról és nem szerepelne benne Kossuth Lajos, vagy tudósítást a tegnapi képviselőházi ülésről, hosszú beszédekkel, s nem volnának megnevezve a felszólalók? Az egyéniség sokszor nemcsak a tömegnél, hanem az eszmeáramlatnál is hatalmasabb történeti erőtényező. Történetírónak tudnia kell, hogy valamely történés jelentőségének megítélésénél — a múltban és a jelenben egyaránt — gyakran elsősorban fontos az, hogy ki vitte véghez azt és csak másodlagos kérdés, hogy hogyan. Pleidell Ambrus.