Századok – 1932

Szemle - Jankowski Tadeusz: Stefana Batorego w. Grodnie. Ism.: Bottlo Béla 242

242 szemle. munka, tárgyalásában kitér Magyarország késő középkori történetére is. Az első mindenesetre jobban tájékozott a magyar történet eseményeiről, — amit aránylag jó bibliográfiája is mutat, — bár Károly Róbertet a ,,Rahosy"-i országgyűlésen választatja meg a magyar nemesség által és kissé zűrzavaros képet ad ennek a magyar nemességnek a kialakulásáról. „II y a désormais une distinction nette entre les „magnats" et tous les autres nobles l'ordo equestris, les nobiles unius possessionis ou nobiles taxati, — tous „nobles possessionés" mais de maigre fortune, englobés par le service militaire dans les cadres de l'organisation comtale (les „comitats") et soumis directement au commandement royal — ou bien les familiares et jobagiones exercituantes qui sous le nom de nobiles praediales, garnissent les rangs des armées segneuriales." (207. 1.)" A második mű azonban, teljesen a régi francia történeti kézi könyvek mintájára, féloldalon intézi el Magyarország történetét és itt is kijelenti, bogy a magyarok honfoglalása előtt a mai Magyarország területét „németek és a dáciai régi római gyarmatosoktól eredő románok" népesítették be. („Peuplée d'éléments divers, Allemands et Roumains, qui descendaient des anciens colons romains de la Dacie . . ." (353. 1.) Ledorer Emma. Jaukowski. Tadeusz : Sinierc Stefana ISatorcgo w Grodnie. (Báthory István halála Grodnóban.) Grodno, 1930., 74 1. Grodnó városának már a középkortól nagy múltja van, a lengyel királyok sokszor fordultak meg benne, sőt 1522-től több országgyűlésnek volt a székhelye. Többek között az 1793-i országgyűlésé is, mely a lengyel királyi köztársaság második felosztását szentesítette. Itt mondott le 1795-ben Poniatowski Szaniszló Ágost, az utolsó lengyel király a koronáról, véget vetvén ezzel egy ezeréves birodalomnak. Ε nagymultú város tanácsa most feldolgoztatja a város történetét a ,,Bibljoteka Historyczna M. Grodna'' című sorozatban ; első füzete éppen Báthory Istvánnal foglalkozik. Összefoglalóan, de újat nem mondva, szól Báthory nagy terveiről ; majd grodnói tartózkodásairól. Kedves helye volt e város, melynek régi várát 1579—80-ban az olasz Scoto pármai építésszel ő építtette, letette a jezsuiták templomának alapkövét, hogy benne aludja majd álmát. Báthory kora a város fénykora. Alapos forráskritikával megállapítja, a kérdést véglegesen eldöntvén, hogy Báthory az Öregvárban (Stary zamek) és nem a most Batorówka-nak nevezett házban halt meg. Utoljára 1585 őszén jött Grodnóba, hogy a nagy muszkaháborút előkészítse. Itt érte a halál ; vadászszenvedélyének áldozata lett. Részletes leírását kapjuk utolsó napjainak, betegségének ; a szokatlan hideg télben vadászat közben átfázott s mégis ismét vadászni ment. Már beteg volt, mikor december 7-én, vasárnap két háziorvosa, Bucella és Simonius, tanácsa ellenére elment a nagymisére. Hazatérve annyira rosszul érezte magát, hogy végrendeletíráshoz fogott, de azután összeesett. Másnap megparancsolta Wesselényi Ferencnek, ki akkor már 11 éve szolgált nála, hogy ne engedjen be hozzá senkit és az, ami vele megesett, maradjon titokban. A következő napokban, erős rosszulléte ellenére, több lengyel urat is fogadott, kik nem vették rajta észre a súlyos betegséget. December 12-én, pénteken két rohamot kapott ; a második kioltotta a nagy király életét. Betegségére vonatkozólag J. lehetőleg minden tudósítást összegyűjtött. A király évek óta állandóan érezte magában a betegség csiráját. Buccelli szerint epilepszia, Simonius szerint asztma volt a halál oka. Újabban azt