Századok – 1932

Történeti irodalom - Vonház István: A szatmármegyei német telepítés. Ism.: Pleidell Ambrus 204

226 TÖRTÉNETI IRODALOM. Ungarische Rundschau révén külföldön is publicitást szerzett magának, •— így, ma közrebocsájtva, egyenesen eseményszámba mehet azokban a tudományos körökben, amelyek a magyarországi német telepítések történetének vizsgálatát tűzték ki célul maguk elé s amely köröknek belföldön és külföldön egyaránt vannak nagyon szorgalmas és lelkes munkatársai. Nem érdekelhet itt bennünket az, vájjon mennyiben politikum a rugója ezeknek a tudományos törekvéseknek, s amennyiben valóban rejlik mögötte ilyesmi, azt sem tartanok elítélendőnek mindaddig, amíg csak a lökést adta a politikum, maga a kutatómunka pedig szigorú objektivitás mellett, a történeti realitások között mozog. Mint most a nép, népiség, települések, népmozgalmak történetének vizsgálatához, ligy a múltban is nagyon sok történelmi problémakörnek a kutatásához a pillanatnyi szükség és érdeklődés adta az impulzust, •— hiszen a történettudomány nem teljesen öncélú tudomány és a nagyközönséggel elsősorban így tud kontaktust tartani. Nem hallgathatjuk el azonban amiatt érzett aggodalmunkat, hogy a magyarországi német telepítések történetének vizsgálatakor a kutatómunka csak a német telepesek történetére zsugorodik és a kérdéses területek egyéb, akár már ott levő, akár oda telepített lakosságát s az így keveredett népelemeknek egymásra való hatását teljesen figyelmen kívül hagyja, — ami már eleve bizonyos veszélyeket rejt magában, nem is szólva arról, hogy az egész tudományos kérdéssel ezidőszerint magyar nyelvészeken kívül inkább csak német historikusok foglalkoznak. És kérdés, hogy ha a német historikusok telepítéstörténeti munkásságában — az „Auslanddeutschtum" jegyében — a megengedettnél erősebben lépne majd előtérbe a politikum, vájjon a német telepítésekkel ezidőszerint foglalkozó magyar kutatók munkássága képes volna-e azt paralizálni? Az előttünk fekvő könyvre gondolva a feltett kérdésre határozott nem-mel kell felelnünk. Telepítéstörténetről lévén szó, két kérdés önként adódik : honnan, miért és hová, miért jöttek ezek a telepesek. A miért mind a kettőnek elválaszthatatlan függvénye, mert természetes, hogy a miért-re adott felelet szabja meg az egész telepítés történeti jelentőségét. Kézenfekvő ugyanis, hogy a nagy tömbökben letelepült idegen nemzetiségek nálunk és másutt is sokkal nehezebben asszimilálódnak az államfenntartó nemzethez, mint az elszórt, apró nyelvszigetek, vagy pláne a községek nyelvi kisebbségei. Nem szorul bővebb fejtegetésre tehát, hogy amikor Vonház, Szatmár megyének Rákóczi-korbeli pusztulását -— a Borovszkvféle megyei monográfiák szatmármegyei kötete alapján — erős színekkel ecsetelve, oda konkludál, hogy „ami kevés jobbágyot a háború és az éhínség még meghagyott a megyében, a pestis tizedelte meg" s hogy Károlyi Sándorra „várt a kipusztult, lakatlan Szatmár megyének benépesítése, a pestisben meghalt, a