Századok – 1932
Történeti irodalom - Illés József: A Quadripartitum közjogi interpolatiói. Ism.: Holub József 197
TÖRTÉNETI IRODALOM. 197 is feltűnik a szerző polemikus tárgyalási módja, mely a következő fejezetekben egyre élesebb lesz. Ez a nyomdászattörténet kezdetlegességének velejárója : minden szerző szükségképen tévedett. Minden apró új adat elméleteket dönt össze, mert az elméletek csak egészen kevés s többnyire elszigetelt kis adatokra épültek. Gulyás is úgy fog járni, mint elődei, kiket cáfol s így fognak járni sokáig az ő cáfolói is, míg végre elég szilárd lesz az alapépítmény, melyen aztán a nyomdászat fejlődésének ellen tállóbb és szilárdabb ismerete épülhet fel. Fitz József (Pécs). Illés József: A Quadripartitum közjogi interpolation (Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományok köréből. IV. k. 2. sz.) Bp. 1931. M. Tud. Akadémia. 53 1. Rövid kis tanulmány ez az akadémiai felolvasás, de egész sorát érinti a legkülönbözőbb természetű jelentős és érdekes kérdéseknek. Szegényes Hármaskönyv-irodalmunk mellett nem lehet' feltűnő, hogy a Quadripartitummal behatóbban mindeddig senki sem foglalkozott. Elhanyagolásának azonban több oka van. Kétségtelenül igaza van Grosschmidnek, amikor találóan úgy jellemzi a munkát, hogy abban „különösen azon közvetlenséget nélkülözzük, amellyel a Hármaskönyvben mintegy akkori jogéletünknek a lelke szólal meg", a főok azonban mégis inkább az a meggyőződés volt, amellyel Illésnek Bevezetés a magyar jog történetébe c. munkájában is találkozunk, hogy t. i. „a Qu. még nyilvánosságra sem jutott és nem is lehetett a gyakorlati jogéletre, jogunk kifejlődésére semmiféle hatással" (2. kiadás 1930. 270. 1.). Hogy ez a felfogás mennyire nem helytálló, arra éppen a szóbanforgó tanulmány eredményei a legjobb bizonyítékok. Az 1798-ban kinyomatott Qu. végén Observandum cím alatt nagyon érdekes megjegyzések olvashatók arra vonatkozólag, hogy miért nem lett törvény az 1548-ban kiküldött szerkesztő-bizottság munkálatából. Eszerint Ferdinánd és német tanácsa három pontra vonatkozólag változtatást kívánt a bizottságtól, amit azonban ez nem volt hajlandó eszközölni. Az óhajok a következők voltak : 1. a király ügyében senki se bíráskodhassék, 2. a király fiai ne választás, de öröklés jogán következzenek a magyar trónon, 3. csak a király ítélete alapján lehessen a katonákat és tisztjeiket rablásaik miatt megbüntetni. Mivel e megjegyzések forrását nem ismertük, nem tudtuk, mennyiben hitelesek ezek s így nem is szenteltünk nekik olyan figyelmet, mint megérdemelték volna ; innen magyarázható csak meg az, hogy senkinek sem tűnt fel az az ellenmondás, amely a Qu. szövege és e megjegyzések közt van, mert a Qu. kiadott szövegében semmit sem találunk meg abból, amit Ferdinánd kifogásolt, sőt az I. R. 2. és 18. címeiben még a
