Századok – 1932

Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 169

KUN" ÉS JÁSZ TÁRSADALMUNK A KÖZÉPKORBAN. 177 némileg kiegyenlítő vonásokra mutatnak rá, az eddigi fejtegetéseink alapján nyert képet még néhány megjegyzéssel próbáljuk kiegészíteni. Az egykori frank birodalom területén az igazságszolgáltatási és kormányzati hatalmat egymással többé-kevésbbé vérrokonságban álló arisztokrácia—Düngern dinasz táknak Ο Ο nevezi tagjait — tartotta kezében körülbelül 900—1200-ig. Ε dinaszta-családok elődjei közül választotta annakidején Nagy Károly grófjait s a grófi jogok később a hivatali grófok utódainak e családjaihoz fűződtek.1 Ε dinaszta-családoknak nem mindegyike viselte a grófi címet, mégis — mint bebizonyították — a grófi jogokat mind gyakorolta. Amtsgraf, hivatali gróf egyes családok keretén belül —- úgy látszik — az volt, aki épp akkor arra legmegfelelőbbnek mutatkozott. Ε tekintetben határozott öröklési rend nem mutatható ki. A grófi hivatal viselése nem is tett az egyes családok között különbséget : „egy rendet alkotnak, tekintet nélkül a címre és a grófi hivatalra".2 -Ε dinaszta-családok helyzete sokban emlékeztet a mi kun és jász szálláskapitányi családjaink helyzetére. Ε családok tagjait sem mindig nevezték kapitányoknak és kapitányi, bírói tisztük sem öröklődött bizonyos szabályok szerint.3 A szálláskapitány bírói tiszte sem valami ráruházott méltóság volt, hanem éppen szállásbirtokában gyökerezett. „A grófi hivatal a XII. században dominiurnmal (földesurasággal) járt 1 Düngern, O. : Adelsherrschaft im Mittelalter, München, 1927. 10. 1. 2 U. ο. 35. 1. 3 Megjegyzem, hogy a szállások öröklésében határozott rend fejlődött ki, amelynek érvényesítése nem egy esetben nagy pereskedésre adott alkalmat. Egy ily bonyolult pernek vázlatos ismertetése kapcsán talán el lehet mondani egyet-mást ez öröklési rendről. — A borsóhalmi jász szállás kapitánysága felerészben a Bartaliusokat, felerészben Pethe Pétert illette, mint akik „ex eadem progenie per lineam masculinam" származtak. A Bartaliusok családjának utolsó férfi tagja, Jakab, anyja második urának, mostohaapjának javára lemondott Borsóhalmának ráeső részéről. Testamentumát azonban a Bartaliusok női ága és Pethe Péter is megtámadta. A pert Pethe nyerte meg, mert a birtokot — az ítélet megokolása szerint — mindaddig, amíg oldalágon is ki nem halt a család férfi rokonsága, a női ág nem örökölheti. De hogy ennek nemlétében a birtok a női ágra szállott, világosan kimondták a jászok 1442-i berényi vallomásukban : ha a kapitány fiúörökös nélkül hal el, mint „ab antiquo in medio eorum consuetudo fuisset", „tunc capitaneatus eiusdein in nepotes et filias eiusdem condescendi deberet". Tehát fiág nemlétében fennállott a nőági örökösödés. Az oklevelek Gyárfás I. i. m. III. köt. 686. és köv. 1. Századok, J932, IV—VI. füzet. 12