Századok – 1932
Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 169
KUN" ÉS JÁSZ TÁRSADALMUNK A KÖZÉPKORBAN. 175 külön sohasem határolták el ; a jász székről — mondhatnánk .— csak negatív értelemben hallunk : vagy amikor censusukat állapítják meg, vagy mint e censust beszedő közegről. Igen jellemző, hogy a királyi adószedők zsarolásai ellen a szomszédos Heves és Külső-Szolnok comeseinek a védelme alá menekülnek.1 A jász székben — úgy látszik — Berénv játszotta a főszerepet : a négy szállás közt mindig az első helyen említik s a „communitas Philisteorum" egy oklevelének kiadóiként két herényi bíró és esküdt és egy-egy fényszarui, négyszállási s árokszállási esküdt szerepel. Ezt az oklevelet a jász communitas pecsételte (1480 : „sigilloque communitatis Philisteorum . . . sigillatas"), ami a jász széknek autonóm hatósággá alakulására vall.2 Míg a jászoknál a széki autonómiát inkább kiformáló tényezőinek bemutatásával figyelhettük meg, addig a kunságnál már szemünk elé tudjuk állítani a némileg fejlettebb autonóm sedest.3 A székeket illető vizsgálódásunk ezzel céljához ér : a korábban szétválásában már megfigyelt két társadalmi réteg (a szálláskapitány és ruralis kunok) pontosabb disztinkcióját éppen a széki szervezet sajátos természetének megfigyelése segíti elő. A halasi szék kiváltságait V. László 1456-ban szabályozta. Ε kiváltságlevél számunkra nemcsak azért fontos, mert kialakult formájában mutat be egy kun széket,4 hanem mert körülbelül egy másfélszázados társadalmi fejlődésnek hatására visszavezethető, már megszilárdult rétegezettségről tanúskodik a kunok körében s mivel a rétegek egymáshoz való viszonyát, mit eddigi adataink alapján inkább csak sejtettünk, tisztább világításba helyezi. Elrendeli ugyanis, hogy a kunok kapitányai és a ruralis kunok maguk közül 1 U. ο. III. köt. 639. 1. Ez később — úgy látszik — visszaélésekre vezetett, mert 1469-ben kimondják, hogy adóikat „seorsum solvant" nem pedig Heves és Külső-Szolnok megye népeivel. (U. ο. III. köt. 665. 1.) 2 U- ο. III. köt. 686. 1. 3 Hogy a fejlődésben megállt a széki autonómia kibontakozása, arra többek közt az is vall, hogy a különféle székek hatásköre nem volt teljesen egyforma s hogy nem állott fenn közöttük — úgy látszik — valami szoros kapocs. 4 Gyárfás I. i. m. III. köt. 632. 1. A bíráskodást már teljesen egyedül végzi a székbeli kunok választotta testület. Az ezen irányú fejlődés betetőződését kell látnunk Mátyás 1467. évi rendeletében, mely a nádornak és helyetteseinek egyenesen megtiltja, hogy a kolbászszéki kunok felett bíráskodjanak. (U. ο. III. köt. 660. 1.)
