Századok – 1932

Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 169

KUN" ÉS JÁSZ TÁRSADALMUNK A KÖZÉPKORBAN. 171 hogy világos képet próbáljak rajzolni a kunok és jászok középkori adózási viszonyairól. Az adózásnak a társadalmi viszonyokat magyarázó jelentőségénél fogva azonban néhány adózási vonatkozású momentummal is foglalkoznunk kell. Már a fentebb megállapított időszak kezdetén bizonyos kun és jász censusokról és természetben fizetett adózásokról hallunk. Ε mellett egy 1453-ból származott királyi jövedelmi összeírás azt mondja, hogyha katonai kötelezettségüknek {vagyis hatszáz fegyveres ember kiállításának) nem felelnek meg, akkor ezt bizonyos összeg lefizetésével válthatják meg. Ε hadmentességi díj aligha lehet más, mint a jászok fizette pecuniae pharetrales s lényegében megegyezik azzal az adózással, mivel ,,pro onere exercituationis" egyes jász kapitá, nyok tartoztak egy 1505-i oklevél tanúskodása szerint a királynak.1 Egyetlen, éppen a kunok és jászok adózására vonatkozó első adatunk kivételével minden oklevelünk a szálláskapitányok adómentességét, de személyes hadkötelezettségét hangsúlyozza. A szálláskapitányt tehát a többi kunoktól és jászoktól hadbaszállási kötelezettségének személyes volta is megkülönböztette.Egyszer már figyelmeztettem arra, hogy a kunságon és jászságon belül a szálláskapitányokra és ruralisokra vonatkozólag a nemes és jobbágy exakt megkülönböztetése nem lehetséges, most a hadbaszállási kötelezettségük terén észrevett különbség tekintetében is azt látjuk, hogy a fejlődés itt is kiegyenlítőleg hatott. Az ezirányú fejlődés legfőbb fázisainak megfigyelése érdekesen szemlélteti e kiegyenlítő folyamatot : körülbelül a XIV. század harmincas éveiig vannak adataink arra, hogy a kunok nagy tömegben, talán teljes számmal vettek részt a hadjáratokban.2 Eddig az időpontig semmiféle adót sem fizettek. A XIV. század folyamán azonban, amikor már csak a szálláskapitányok vonultak személyesen harcba, az egyszerű kunok és jászok elveszítik az adómentességüket. A XV. század végére pedig — részben talán az Alföldnek erősen mocsaras, földmívelésre nem igen alkalmas volta miatt — beállott 1 Gyárfás I. i. m. III. köt. 629.1. U. o. III. köt. 647.1. A besenyők is ha „per se possunt ire in exercitum", semmiféle szolgáltatással nem tartoznak. Endlicher, S. : Mon. Arp. 420. 1. — Gyárfás I. i. m. 721. 1. 2 Olv. Florianus : Fontes domestici, IV. köt. 125. 1. A Bazaradféle csatában „Cumanorum denique corruit inestimabilis et plurima multitudo. Hasonlókép Marci Chronica. . . Pest, 1867. 117. 1.